Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Cs. Schwalm Edit: A poszrik (Adatok a palóc poszrikos kendőhöz)
tal állunk szemben. Azt azonban, hogy a középrész köralakú díszében új-e vagy régi takarók emléke éledt újra, nehéz eldönteni. 49 A Bükkalja dél-borsodi részén is ott található a lányok kelengyéjében a kalácsoskendő. A keresztszemes hímzéssel díszített darabokat oly módon használták (például: letakarták vele az ünnepi kalácsot), hogy a falu népe minél jobban láthassa ezek szép hímzését. 50 A kalácsoskendőket - kelengyéjük többi darabjával - a lányok legtöbbször maguk varrták, de készíthette az édesanyjuk is. Vagyoni helyzetük határozta meg a kendők számát. Legalább egy pár, de gyakran 2-4 pár, vagy még több tartozott a kelengyébe. A kendők közül 1-1 pár egyforma mintával készült. Gyakran előfordul egy-egy kelengyében egymás mellett a régebbi, típusú, egyszerű szedettes vagy keresztszemes, és az újabb, szabadrajzú tarka kendő. így például Recsken, egy asszony kelengyéjében, atd 1924-ben ment férjhez, egymás mellett találjuk a szedettes mintával díszített és a kalodás kalácsoskendőt. (1., 4. fénykép.) Mindegyiket saját maga szőtte, varrta. Egerbocson egy 1900-1920 között készült kelengyében két futómintás, piros-kék színezésű keresztszemes, két igen tarka, nagyrózsás keresztszemes, és két fehér szalvéta szerepel kalácsoskendőként. Párádon, Bodonyban a menyasszony leánykori pajtásától, barátnőjétől kapta esküvőre a díszes proszlikos kendőt, amit másra nem is használtak, csak a gyerekágyas asszonynak, komaasszonynak vittek benne ételt. A proszlikos kendőket - a többi vászonneműhöz hasonlóan - anyjuk halála után lányai örökölték. A díszes, szőttes, hímzett darabokat fokozatosan váltotta fel az egyszerű, fehér vászon vagy damaszt gyári szalvéta. Sok faluban a színes hímzésű, szabadrajzú vagy nagymintás keresztszemes kendőket ma is használják, ha lakodalomba vagy keresztelőre kalácsot visznek. Amíg azonban korábban legtöbbször a rétestálat vagy süteményes tálat belekötötték a kendőbe - a rojtoknál csomózták meg a két-két ellentétes sarkát vagy ha szegett volt, csak két sarkát kötötték össze, a másik kettőt melléfogták - addig napjainkban inkább csak leterítik vele. A megkímélt, szebb kalácsoskendök gyakran már csak dísznek szolgálnak, térítőnek az asztalra, vagy a falra akasztják. Az Észak-Magyarországon használt kalácsoskendök poszrikos kendők főbb jellemzőit - ismeretcink szerint - a következőképpen összegezhetjük. A kendők alapanyaga készülhetett kendervászonból, pamutos vászonból, és gyári gyolcsból. A vászon és pamutos vászon kendők formája hosszúkás, megközelítően 90-120 cm, szélességük a szövőszéktől függően 50-70 cm. Két rövidebb végük legtöbbször rojtozott, ritkábban szegett. A gyári gyolcs, sifon kendők általában négyzet alakúak. Előfordul az is, hogy az egyik oldal 10-12 centiméterrel hosszabb. Minden oldaluk szegett, vagy slingeléssel díszített, mely készülhetett kézi vagy gyári úton is. Díszítésük a formához és az alapanyaghoz igazodik. A házivászon kendők két keskenyebb végén harántcsíkban fut a minta, ami lehetett szőttes és szedett csík, keresztszemes majd szabadrajzú hímzés. A gyolcs, sifon kendők szabadrajzú hímzése gyakran koszorú formájú, követve a belekötött tál vonalát. Emellett tehettek egy-egy mintát a négy sarkukba is. A díszítmények színe a legkorábbi (1900 körüli) daraboknál piros, ill. piros-kék. Az 1920-as évektől válnak általánossá a sok színű, tarka, szabadrajzú és keresztszemes kendők. A színesedéssel együtt a motívumok, felnagyításának is tanúi lehetünk. Gyakran megváltozik a minta szerkezete. Az ad49 FÉL Edit, 1964. 33. 50 FÜGEDI Márta, 1978. 7.
