Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Cs. Schwalm Edit: A poszrik (Adatok a palóc poszrikos kendőhöz)

Hevesben és Nógrádban ha többfélét vittek, s mind a két kezük tele volt étellel, a nagy fonott kalácsot, a morványt hátikosárba helyezték, melyet szintén hímzett kendővel vagy abrosszal terítettek le. Ha valaki nagyon ki akart tenni magáért „négy kézzel vitt" - azaz, még egy segítséget (rokon gyereket, vagy szomszédaszszonyt) kért a nagymennyiségű étel szállításához. A bort, mézespálinkát hosszú nyakú, üvegdugóval ellátott borosüvegbe öntötték, s egyik kezükben azt vitték, a tésztás tál mellé fogva. Nógrádban a módosabbaknál külön poszrikos üveg is volt.

42 Kalácsoskendő, poszrikos kendő Mint az előzőekben már láttuk, ha kosárba, tányérba vagy tálba tették is az ételt, mindig leterítették egy fehér, gyakran hímzett, vagy szőttescsíkkal díszített kendővel, vagy abba kötötték. Ezek egy része olyan kalácsoskendő vagy tálkendő, cifrakendő, amit nem csak poszrikban, hanem más ünnepi alkalomkor is használtak. így például lakodalomba menet ebbe kötötték az ajándéknak szánt süteményt; húsvétkor a templomba szenteltetni vitt kalácsot, sonkát tették bele. A mindennap használt edényhordó kendőket nem, vagy csak igen egyszerűen díszítették.

43 Az alkalmi vászon kendőfélék köréből a legáltalánosabban ismertek, használtak a komakendők, kosárruhák, ajándékvivő kendőké Területünk nagy részén poszrikos kendő, poszlikos kendő, proszlikos kendő, a gyerekágyasnak vitt ételszállításakor, annak letakarására használt kendő neve. Anyaga, formája és díszítése igen változatos. Nógrádban, a Balassagyarmattól keletre elterülő falvakban szövött mintával, később hímzéssel gazdagon díszített pamutvászon kendő, aminek cifra, erős, hosszú rojtja van. Az összekötött rojtoknál fogva vitték. Fontos kellékei voltak a lány hozományának. A Balassagyarmattól nyugatra fekvő falvakban az 1920-as évek végétől a fehér szalvéta használata általános volt. Korábban itt fehér gyolcsból készült, négyzet alakú úgynevezett enyihordó kendők voltak, melyeket gyakran fehérhímzéssel díszítettek.

45 Az Alsó-Garam mentén komaasszonykendővel terítik le a komakosarat. Hosszú_ kás formájú, házi szövésű kender vagy pamutos kendervászonból készült. Mérete a szövőszéktől függően 50-70 cm széles, s 80-100 cm hosszú lehetett. Díszítése: a legkorábbiak mintegy 10-15 cm széles, váltakozó keskenyebb-szélesebb szövött piros csíkkal, ill. kockával saját anyagukból rojtozva. Ezt követik a XX. század elején a keresztszemes, folyómintás (rózsa, levél, kacskaringó) darabok, két keskeny szélükön kézi horgolással, vagy bolti csipkével. Az első világháború után a színes, tarka, szabadrajzú, nagyrózsás darabok válnak általánossá. Keskeny végük fehér cakkos. Heves megyében igen változó formájú poszrikos kendőkkel találkozunk. A palóc centrumnak tartott Mátraalján és Bükkalján a legrégebbi (XIX. század végi) típus a hosszúkás formájú, házivászon szövött csíkkal és szedettes mintával. (1. fénykép.) Szélük szegett vagy saját anyagukból rojtos. De már ezzel egyidőben is készítenek két keskeny végükön egyszerű keresztszemes folyómintával hímzett da42 KAPROS Márta, 1975. 146. 43 Magyar Néprajzi Lexikon I. 1977. 636. 44 FÉL Edit, 1964. 33. 45 KAPROS Márta, 1975. 165.