Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Cs. Schwalm Edit: A poszrik (Adatok a palóc poszrikos kendőhöz)

Heves megye legtöbb falujában ma is visznek ebédet, a gyerekágyas asszonynak. A hordott ételek rendkívül változatosak, s legtöbbször a család igényeit jóval meghaladó mennyiségűek. „Mindenki igyekszik kitenni magáért", s többet vinni, mint az előtte ott járt rokon. „Egy mai poszrik, felér egy kislagzival" - mondják (Egerbocs, Novaj, Bekölce, Párád). Gyakran azonban már élő csirkét és pénzt adnak a fiatal mamának, nehogy a családra romoljon a sok étel. (Demjén, Novaj, Poroszló). Nógrádban, jelenlegi formájában csak udvariassági gesztussá vált. A keresztrnama cukrászsüteményt, csokoládét vásárol a kórházból hazatérő kismamának.

36 Az ételhordás tárgyai Országszerte általános szokás, hogy a komaasszonyok, rokonok különböző alkalmatosságba téve (kosár, szilke stb.), szépen elrendezve és feldíszítve, s erre az alkalomra tartogatott kendővel letakarva vitték az ételt-italt a gyerekágvas asszonynak.

37 A levesfélét, húst, különböző ételhordóba tették. Területünkön ismert legrégebbi típus az egyfülű, mázas kisszilke'. Gyakran egy lekváros fazekat használtak erre a célra. Neve ételes, vagy ételhordó. Nógrádban poszrikos sirány a körülbelül 3-4 literes cserépfazék vagy díszes szilke neve.

38 Általánosan elterjedt forma, az egymásba illeszkedő, kétfülü keménycserép (legtöbbször bélapátfalvi) kis lábasokból összerakott ételhordó vagy rátó. (17-18-19. fénykép.) Hasonló alakú zománcozott edényekből készült. Madzagszövőn szőtt, mintegy i cm széles, kender vagy pamutos kender szalagból hálószerűén összeállított szállítóeszközbe, a kantárba helyezték. (17-18-19. fénykép.) Ismert még a fedővel ellátott, kétfülű leveses tál porcelánból, de legtöbbször bélapátfalvi keménycserépből. Ezt kézikosárba helyezték. Későbbi típus a boltban vásárolt, megközelítően 3-4 literes, fedeles, zománcos fazék, az ételes. (16. fénykép.) Nógrádban nagy ét ele s:

ü Vastag drótfülét az oldalához rögzítették, s fa fogója volt. A húst vagy a leves tetejére helyezett tányérba tették, vagy gyakran egy mély tálba rakták, amit hímzett kendőbe kötöttek. De helyezhették kézikosárba is, amit kalácsos kendővel terítettek le. Az Alsó-Garam mentén kimondottan erre a célra készült, egyéb alkalomkor nem használt kosárban vitték az ételt, akinek nem volt, kölcsön kért. A komakosár, komaasszonykosár, komakas több változata ismert: fehér vesszőből (hántolt fűzfavessző) font, ovális vagy szögletes, néha fedeles egyfülű kosár, díszes peremmel, mérete változó. A rétes kivételével mindent ebbe raktak, s komaasszony kendővel terítették le.* A kalácsot, süteményt nagyméretű lapos süteményes tálra, cifratálra, rétestálra, komatálra rakták, hímzett kendőbe vagy szalvétába kötötték. A tál lehetett cserép, porcelán, de legtöbbször rózsás keménycserép. Nógrádban poszrikos tál vagy komaasszony tál a neve/'

1 36 KAPROS Márta, 1975. 152. 37 Magyar Néprajzi Lexikon II. 1979. 344. 38 KAPROS Márta, 1975. 145. 39 KAPROS Márta, 1975. 145. 40 CS. SCHWALM Edit, 1978.; Magyar Néprajzi Lexikon I. 1977. 48-50. 41 KAPROS Márta, 1975. 145.