Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
P. Szalay Emőke: Debreceni vörösmázas céhremekek
a remek készítésének kötelezettségét felsőbb rendelettel megszüntették. 1 ' Debrecenben azonban még egy évtizedig élt ez a szokás, mivel az utolsó céhremekeket 1869ben készítették. Tóth Bálint edénye, bár formájában őrzi a debreceni céhremekek alakját, díszítménye mind elemeiben, mind rendszerében eltér azoktól. A kanta formájú edényen a debreceni céhremekek két csoportjának a zöld és vörösmázas edényeknek a díszítőelemei keverednek. Az edény testét függőleges bordák hat részre osztják, ez a domborműves zöldmázas edények díszítési sajátossága volt. További eltérést jelent, hogy a karcolásos metszett technikát választotta. A középmezőben találjuk a díszes levélkoszorúba elhelyezett magyar címert, felette két madár és a Megvirrad még valaha feliratot, amely a kor szellemi hangulatának a tükrözése, ami ritka a debreceni edényeken. Kétoldalt egy-egy vázába helyezett virágcsokor, ezeknek a virágai is különböznek az előbbiekétől, a természethez közel álló rózsák, tulipánok alkotják, közöttük két szőlőlevél. A fül kétoldalán levő sávokban szív alakú egyszerű keretben találjuk a készítő nevét és a készítés idejét. A fülön domború borda díszítés ismétlődik. A céhpecsétet elől és hátul egyaránt megtaláljuk. Az edény több szempontból is figyelemre méltó. Elsősorban azért, mert a nagy múltra visszatekintő debreceni fazekasság művészi színvonalának hanyatlását mutatja, azt, hogy a jellegzetes debreceni stílus már megmerevedett, a mesterek legjobb esetben csak másolták a régi mintákat, de újat alkotni már nem tudtak. Másik szempontból azért érdekes, mert annak lehetünk tanúi, hogy a tehetséges mesterek igyekeztek megszabadulni a merev hagyományoktól és ujjal próbálkoztak. Ennek a próbálkozásnak első darabja ez a céhremek. Mestere Tóth Bálint a későbbiek során egy egészen új stílust alakított ki, teljesen szakítva az eddig ismert sajátosságokkal, ö tekinthető az utolsó nagy debreceni mesternek. 18 IRODALOM DOMANOVSZKY György: 1953. Mezőcsáti kerámia. Bp. 1953. 1973. Magyar népi kerámia Bp. 1973. KRESZ Mária: 1962. A kerámiagyűjtemény gyarapodása NÉ. XLIV. 1962. 1963. A kerámiagyűjtemény gyarapodása NÉ. XLV. 1963. 1969. Népikerámia. Kiállításvezető Bp. 1969. NÉ. LII. 1970. 1970. A kerámiagyűjtemény gyarapodása 1971. Népművészetünk története. Kiállítás Bp. 1971. P. SZALAY Emőke: 1977. Török Ferenc remeke. Élet és Tudomány 1977. okt. XXXII. 45. 1438. 1978. Népi kerámia. In: Vezető a Déri Múzeum állandó kiállításaihoz. Debrecen 1978. 1980. Török Ferenc munkái. Hajdú-Bihar megyei Napló 1980. b. jan. 1980. Debreceni céhedények. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980. Megjelenés alatt. 1981. Zöldmázas domborműves mesterremekek. DDMÉ 1981. Megjelenés alatt. TAKÁCS Béla: 1977. A népi kerámia emlékei a tiszántúli református egyházakban. DDMÉ, 1977. 17 i860, évben a remeklés felsőbb rendelet útján megszűnt. Fazekas céh bekebelezési névsora i. m. 1718 Tóth Bálint Tóth Péter fia, apjánál tanult, az inasszegődtetési könyvbe 1856. jún. 15-én írták be, felszabadította 1858. ápr. 28-án. A fazekas céhbe 1864-ben lépett be, aug. 20-án jegyezték be a nevét. 1865-ben szegődtette az első inasát, majd 1880-ban a másodikat. A fazekas társulatban több tisztséget töltött be. 1878-ban, 79-ben jegyző, 1881-1885 között pedig alelnök. A fazekas céh névsora i. m. 21. Inas szegődtetési i. m. . . . HBmL. IX. 8. 7. A remek leltári száma: V. 1912. 191.
