Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

P. Szalay Emőke: Debreceni vörösmázas céhremekek

A fennmaradt emlékanyag alapján megállapítható, hogy a debreceni korsó és kanta formájú céhremekek kétszínűek, vörösmázasok és zöldmázasok voltak. A következőkben a vörösmázas céhremekeket mutatom be.

6 A legkorábbi vörösmázas írókás díszítésű mesterremek évszám nélküli. Mivel a debreceni mesterremekek között szinte nem akad évszám nélküli, a legkorábbi évszámos 1790-ben készült, feltétlenül arra következtethetünk, hogy korai darabról van szó, mert a debreceni fazekasok remekei évszámosak, és néhány kivételtől eltekintve, amelyek koraiak, mind névvel vagy monogrammal ellátottak. Ebben az esetben egyiket sem találjuk az edényen, ami azt mutatja, hogy akkor készült, amikor még nem volt elmaradhatatlan az edények készítőjének és a készítés idejének feltüntetése. Másrészt készítésének korai időpontjára vall díszítése is. Az edény testén a díszített sáv deréktól felfelé elhelyezett, viszonylag keskeny a későbbiekhez képest. A díszítő elemek elhelyezése ritkás, mindössze három álló virágtő alkotja. Az alkalmazott színek közül a fehér és a sötétbarna dominál, mellettük még zöldet használt a mester. A virágbokrok többszörös barna és fehér csíkból álló sávból emelkednek ki. Az enyhén hajló szárat karélyos levelek, majd egyszerű hosszúkás levelek övezik. A bokrot alkotó három virág aszimmetrikusan hajlik szét, közöttük pontokból kialakított egyszerű kis virágok. A nyakrész csatlakozását váltakozó színezésű pikkelysor övezi. A nyakon egy barna hullámvonal és két fehér vonal alkotja a díszítést. Hasonlóan egyszerű a kiöntő cső díszítése, amely szintén egyszerű vonalakból áll. Az edénytesten a fül alatt található a fazekas céh beütött pecsétjének nyoma, ami azt bizonyítja, hogy remekként készítették. Az edény mind formájában, mind díszítésében kiforrott, finom kidolgozású. A virágok kialakítása művészi kézre vall. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk tökéletességéből, hogy feltétlenül hosszú mesterségbeli fejlődés eredményeként készíthette alkotója. A céhtagok névsorának ismerete alapján esetleg Katona Mártont tarthatjuk mesterének.

7 A következő darab már évszámos, 1819-ben készült. Az előző edénnyel több hasonlóságot fedezhetünk fel rajta. Ami azonban szembetűnik, a díszített sáv már jóval szélesebb, mint az előzőnél. Alul ugyancsak fehér és barna vonalak zárják le a díszítményt. Itt csak két virágbokrot látunk, hat-hat virág alkotja, amelyek szimmetrikusan hajlanak ki. A két felső felülnézetben ábrázolt rózsa, alatta gránátalmákat, majd szőlőfürtöt láthatunk. A gránátalmák az előző edényen már megtalálhatók, bár itt belsejükben szőlőfürtöt találunk, ami először jelenik meg a debreceni edényeken. A nyakon ugyancsak megtaláljuk a váltakozó színezésű pikkelysort. A céhpecsétet itt is a fül alatt találjuk. A két edény között levő hasonlóságok alapján kapcsolatot tételezhetünk fel készítőik között. 1819-ben lépett be a céhbe Bódi 6 A zöldmázas domborműves céhremekek bemutatása P. SZALAY Emőke 1981. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Kresz Máriának, aki munkámban segítséget nyújtott. 7 Katona Márton 1799-ben lépett be a debreceni fazekas céhbe. A fazekas céh inasszegődtetési és felszabadítási jegyzéke szerint Bódi Istvánnál tanult, aki 1780-ban lett céhtag. Bódi Istvánnál 1790-ben jegyezték be az első tanulót, az utolsót 1803-ban, Katona Mártont három és fél év után, 1793. okt. 12-én szabadította fel. Valószínűleg jó mester lehetett, az évek során nyolc inasa volt. Katona Mártonnál 1808-ban találkozunk először inasbejegyzéssel, majd az elkövetkező években 1835-ig 10 inasa volt, közülük négy saját fia, de csak öt szabadult fel nála, köztük három fia. 1839-ben még élt, egy céhbeli ügynél jelen volt. A debreceni fazekas céh bekebelezési névsora 1769. 19. 8. DMÁTDGY I. 1935. 164. Az inasok szegődtetési és szabadítási könyve HBmL. IX. 8. 5-