Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

P. Szalay Emőke: Debreceni vörösmázas céhremekek

P. SZALAY EMŐKE DEBRECENI VÖRÖSMÁZAS CÉHREMEKEK A céhrendszer idején az inaséveit letöltő, felszabadult és vándorlását teljesítő legénynek ahhoz, hogy beléphessen a céhbe, céhtag legyen, bizonyítania kellett, hogy mesterségét megfelelően elsajátította. Ennek tanúsítására ún. mesterremeket kellett készíteni. A céhek ezt mindig megkövetelték, nagyon fontosnak tartották, ezért készítésének módját, az edényféleségeket a céhlevelekben aprólékosan rögzítették. KRESZ Mária kutatásai szerint a mesterremekek általában nem valamilyen gazdagon díszített darabok voltak, hanem a legközönségesebb edényfélék, amelyek anynyiban különböztek a mindennapi használatban levőktől, hogy nagyságuk mértéke múlta felül azokat.

1 A debreceni fazekasok céhremekre vonatkozó előírásai és a fennmaradt emlékanyag összehasonlításából az állapítható meg, hogy ebben az esetben mindkét edényfélét megtaláljuk az előírt remekek között. A debreceni fazekasok mesterremekei a XVIII. század végétől kezdődően egyrészt használati edények, másrészt kifejezetten díszes szép darabok, amelyeket méltán tarthatunk különleges edényeknek. Ezek a különleges korsók csak céhremekként készültek, a viszonylag nagy számban fennmaradt díszedények - úrasztali borosedények, céhedények között egy ilyen formát sem találunk. A debreceni fazekas céh 1715-ben megújított céhlevele a következő edények készítését jelöli meg céhremekként: „A próba vagy remek csinálás rendi illyen légyen, készítsen egy öreg korsót, tizenhat icczést, két fülű fazekat tizenhat icczést, Boros korsót icczést, egy czipós kályhát és egy paraszt kállyhát, az egész céhbeli Társaságnak bemutassa."

2 Az itt boroskorsónak említett edényt a későbbiek során bütykös korsónak nevezték. Ezen a néven legelőször a fazekas céhlevél egy évszám nélküli átírásában említik a 16 itzés fazék és 16 itzés vizeskorsóval együtt.' Az átírás időpontját viszonylag pontosan meghatározhatjuk, mivel 1796-ban határozatot hozott a fazekas céh arról, hogy az eddig szokásban volt czipós kályha készítése helyett a remekelni kívánó kétfülű ab aló edényt készítsen/' Az előbb említett átírás ezután készülhetett, mert már a tál szerepel a remekek között. Valószínű tehát, hogy a XVIII. század végén már bütykös korsónak nevezik azt a nagyméretű, kiöntőcsővel ellátott korsóformát, amely jellegzetes debreceni formának tekinthető. Az ország más részeiről, 1 KRESZ Mária 1963. 138-139. 2 A fazekas céh artikulusai 1715. Déri Múzeum Általános Történeti Dokumentációs Gyűjtemény Szap. 1906. 55. XIV. artikulus. 3 A fazekas céh artikulusai év nélkül. Hajdú-Bihar megyei Levéltár IX. 8. 11. 4 „A B. Fazokas Céh közönségesen együtt lévén egyenlő akarattal elvégződött, hogy a remek régi kis mek és czipós kályhák hejébe az ez után Remekelő Ifjak tsinállyanak egy Abálló Tálat mejnek felső részénél a szélessége légyen egy sing és a fenekének a szélessége egy arasz." HBmL. IX. 8. 5. A debreceni fazekas céh iratai.