Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bakó Ferenc: A település, építkezés történeti, néprajzi kérdései és csoportalakító ereje a poroszlói Tisza-tájon

4- kép. Szálláskcrtcs település térképe, 1782, Poroszló. háborúskodás okozta létbizonytalanságban, de főleg a „Tisza vizének szörnyű kiáradásá"-ban jelölik meg. A régi hely, Ónána ma lakatlan, de közelében van Dinnyéshát puszta. Űjlőrincfalva középkori helye is a Tisza-partján van, ahonnan 1879-ben települt át a folyótól távolabbra, a Laskó patak mellé. Oka ennek is az árvíz volt, ami ebben az időben elpusztította a helységet. Új nevét az áttelepülést elrendelő püspökről, Schlauch Lőrincről kapta. Óhalászon még látszanak a régi település nyomai. Településeink morfológiai osztályozás szerint utcás, keresztutcás, útmenti típusúak, Poroszlón és Pélyen halmazos maggal, Tiszanánán szabályosan kialakított mellék és keresztutcákkal. A mai faluformák részben spontán fejlődés, részben földesúri falurendezés eredményeként jöttek létre. Spontán fejlődésnek nevezhető Pély esete, ahol korábban a falumagtól északra ólaskertek csoportja ismeretes (Jos. Aufnahme), de a múlt század közepén elkezdődik a kettő közötti terület és maga a kertcsoport beépítése is. Poroszló a XVIII. században két beltelkes, ólaskertes település volt, amelyben a lakóházak két patak, a Cserő és a Mórinca között halmozódtak össze, a kertek pedig ezzel a tömbbel párhuzamosan húzódtak. A település a föld birtoklásának megfelelően három részre oszlott és már 1710-ből ismerjük ezek nevét: a Nagyszert, a Kis-szert és a Káptalan szert. Idők folyamán e nevek változtak, így 1957-ben a Károlyi szer, a Pap szer és a Nagyszer neveket ismerték, de már használták az újabb falurész neveket is. Az Alvég, Felvég és Földvár nevek már a múlt század közepe óta kialakult újabb utcák csoportjait jelzik. 1777-ben ui. báró Orczy Lőrinc, a falu egyik birtokosa javaslatot tesz a Mórinca árterületének beépítésére, ami fokozatosan meg is valósult, de az ólaskertek véglegesen csak a XX. században szűntek meg. A püspöki dominium falvait egymás után rendezték át, ami együtt járt a hagyo-