Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bencsik János: Adatok a délborsodi falvakból a paraszti árutermelés és piacozás ismeretéhez

maga árujában: az a legszebb, a legjobb, következésképpen a legkapósabb. Természetes, hogy körültekintéssel állították össze a portékát. Tudták, mikor mit keresnek egy-egy piacon ; mikor mi a kelendő Füreden, Egyeken, Csegén vagy Polgágon. Karácsony előtti hetekben a diót, a mogyorót és a mákot keresték. A piros alma is kapós volt, kellett a karácsonyfára. Húsvétra a tejhaszna, a tejföl, a vaj, a túró volt a legkeresettebb árucikk. Egyébként mindig azt kellett vinniük, aminek a szezonja volt, tavasszal vetőmagvakat, vetőgumókat, nyáron friss zöldséget, gyümölcsféléket, ősszel pedig a télire tárolt termékeket. De mindig a legszebbjét, a legértékesebbjét. Korán indultak otthonról minden esetben. Ha érkeztek, előbb elvégezték a reggeli házkörüli munkákat. Az aprójószágok etetése, itatása, a tehén fejese az aszszonyokra várt. „Útközben megkérdeztem, hogy a másik mit hoz a piacra. S örültem, ha nem azzal jött, amivel én."

46 Ettől függetlenül, általában tudták, hogy kí mivel ment a piacra, hiszen mindenkinek alkalmazkodnia kellett az áruhoz is, meg a kereslethez is. Azt is tudták, hogy kinek mije termett, milyen áruval járja a piacot." „Az egész szezonban, egész éven át jártak az ároktöviek Csegére, gyümölcsöt, meg mindent hoztak, ami volt, ami termett, hozták átal, mindent, amit pénzzé tudtak tenni!"

48 „Floztak azok tán még ánizsmagot is ide!"

49 A piacra indulók ritkán reggeliztek otthon. Vittek magukkal egy karé kenyeret, 2-3 szem kockacukrot, vagy 1-2 almát, körtét. Mások kenyéren-szalonnán járták meg a piacot. Kenyér és hozzávaló nélkül persze nem indultak el hazulról. Ha útravaló volt, biztonságban érezték magukat. A piacon nem vásároltak semmi ételfélét, nem is nagyon árusítottak helyben ilyesmit. Más volt természetesen az országos vásár. Ekkor azonban csaknem az egész napot a vásárban töltötték. A pakot hátikosárba (hátikas is) rakták bele, ezt belecsavarták egy fehér házivászon hátiruhába, két sarka segítségével erősítették a hátukra. A hátiruha neve falvanként változhatott; Csegén, Dorogmán, Ároktőn és Palkonyán hamvasnak nevezték, Tiszabábolnán baturuha, Polgáron hátalóabrosz'

0 volt a neve. Ahol hamvas volt, ott batu a csomag megnevezése, másutt batyu. Számon tartották azt is, hogy Palkonyáról egy puttonyos asszony járt a polgári piacra. Előre, a hamvas csücskére is köthettek egy kézikast.

oi Kezükben azonban elvétve cipeltek terhet, nagyobb távolságra nehéz volt így vinni az árut. A férfiak is hamvasba tekert hátikosárral jártak a piacra. így 30-40 kg-ot is elvihetett egy erősebb személy. Az 19 50-es évek elején terjedt el a kerékpár. Előbb csak mellette lépkedtek, az árut tolták rajta. A fiatalabbak aztán maguk is felszálltak a kerékpárra. Arról már esett szó, hogy gyümölcsérés, krumpliszedés idején gyakran lovas fogattal járták meg a piacot. Ha nagyobb távolságra szállították az árut, akkor sem nélkülözhették a szekerezést. Ilyen esetekben (elöl-hátul) faroskasokkal szerelték fel a szekeret, ponyvát terítettek a szekérderíkba, s úgy öntötték bele a gyümölcsöt. A krumplit zsákokban szállították. Akadtak piacozó asszonyok, akik esetenként összefogtak és közösen fogadtak fuvarost, akivel árujukat szállíttatták. Az ároktöviek gyümölcshordást a büszkével (pöszméte) kezdték, földieperrel, ri46 Vágásiné. 47 Baratiné. 48 Szemánné. 49 Bencsikné, az „ánizsmag" a különlegességet is jelenti itt. 50 A bátiruha „abrosz" elnevezése bizonyítékul szolgálhat arra, hogy ez a cipelési mód (hátikas -f- hátiruha) késői, a Tisza mentén átvett gyakorlat; a polgári palócok nem hozhatták magukkal. 51 A kosarakat Dorogmáról vásárolták az ároktöviek.