Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bencsik János: Adatok a délborsodi falvakból a paraszti árutermelés és piacozás ismeretéhez

Tiszaszederkény „lakossá., 1141, ebből 71 r. kath., 59 g. kath., 1043 réf., 3 evang., 19 zsidó, ... A határ minden gabonát bőven terem, kevéssé szikes, azonban kivált bő legelője van, s barom tenyésztésre is igen alkalmas. Van három tava, s a Tiszában bő halászata, de az árvizektől sokat szenved".

13 A település határhasználata művelési ágak szerint: Időpontok Összes terület, kh Szántó, föld, kh Kert, kh Szőlő, kh Rét, kh Legelő, kh Erdő, kh Nádas, kh Nem termő, kh 1895 8387 3040 53 _ 1544 25 22 338 I 889 ezek %-a 100 36,2 0,6 48,1 1935 6408 2556 81 J 5 1299 1805 205 _ 457 ezek %-a 100 39,8 i,3 48,3 A felsorakoztatott statisztikai és egyéb adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a dél-borsodi falvak környezetre utalt parasztsága körében még a XIX. század elején is jelentős foglalkozás volt a halászat (ezzel együtt bizonyára általában a gyűjtögető gazdálkodás is). A bőséges - bár gyakran kifogásolt minőségű - réteken és legelőkön kiterjedt állattenyésztés, a magasabb, hátas határrészeken a szántóföldi gazdálkodás dívott. Emellett már a XIX. század elejétől, ha ugyan nem korábban megfigyelhető bizonyos paraszti specializálódás is. A tiszabábolnaiak lúdtenyészetükről voltak nevezetesek, Tiszadorogma lakói a Tisza árterén és a kiöntésekben bőven termő fűzvessző feldolgozására specializálták magukat.

14 A kevésbé értékes gyümölcsből pálinkát főztek. Az ároktöviek a jobbágyfelszabadítást követő évtizedekben telepítették az „Irigyli" szőlőskertet.

15 Hasonló tendencia figyelhető meg Tiszapalkonyán és Tiszaszederkényben is. Ahol az ártér lehetővé tette, újabb szőlőskerteket telepítettek, így Dorogmán a „Bánom"-ot, Ároktőn a „Nyilas"-t és a „Hordozó"-t. E falvak lakói (éppen a századforduló és az azt követő évtizedekben) a kedvezőtlen földbirtokviszonyok miatt is arra kényszerültek, hogy minden talpalatnyi földet termelésbe vonjanak.

16 Csak napjainkban hanyagolják a kertek művelését. A Tisza balpartján e falvakkal átellenben nagyobb lélekszámú, kiterjedtebb határú - következésképpen ott számos urasági major és kisparaszti tanya is volt települések (Tiszafüred, Egyek, Tiszacsege és Polgár) vannak. E helységek (különkülön tanulmányt érdemlő) paraszti gazdálkodását elsősorban a hagyományos szántóföldi növények termesztése jellemezte, s viszonylag kevés területtel rendelkeztek, ahol a helyiek és a környékbeli tanyák lakosai a szükséges zöldséget, gyümölcsöt megtermelhették volna. Különösen elhanyagolt területe volt ez a nagybirtokokon élő bérmunkások, alkalmazottak ellátásának. Nem véletlenül akadtak vállalkozó kofaasszonyok, akik a majorok népét is felkeresték árujukkal. Mivel a szóbanforgó 13 FÉNYES Elek: im. IV. 75. 14 SAJÓVÖLGYI G. Péter: A dorogmai vesszőipar. Ethn. VI. 1895. 392-395. 15 BENCSIK János: Az „Irigyli" szőlőskert, Herman Ottó Múzeum Közleményei 12., 92-98. 16 A már idézett statisztikai források (Gazdacímtár, 1895.) alapján idézzük: Az Egri Főkáptalannak Ároktőn 3027 kh (46,6%), Tiszapalkonyán 2218 kh (44,8%) és Tiszaszederkényben 1124 kh (17.5%) birtoka volt. Tiszabábolna bizonyos részeit is bírta. RUPP Jakab: Magyarország helyrajzi története, Pest, 1872. II. 6.