Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bencsik János: Adatok a délborsodi falvakból a paraszti árutermelés és piacozás ismeretéhez

ben - Tiszaszederkénytől Tiszabábolnáig terjedő lapályon - a Tisza medrét kísérő homokdűnék (ezek nagyon jó gyümölcs- és zöldségtermő területek) éppen úgy, mint szikes (a Hortobágyra emlékeztető) legelőterületek.

6 Kisebb-nagyobb ártéri erdők, ligetek tarkítják a tájat. Csaknem természetes, így hangsúlyoznom is felesleges talán, hogy a dél-borsodi falvak népének évezreden át ebből a természeti adottságból eredő anyagi források jelentették megélhetését. Hacsak nem adódott olyan lehetőség (mint Dorogma számára a fontos rév

7

), amelyből külön jövedelmet is húzhatott a közösség. Ezek után lássuk azokat a falvakat, amelyekre figyelmünket összpontosítottuk. Ároktő „határa termékeny, de árvíz járja. Lakja 1102 reform., 738 r. kath., 8 ágostai, 24 zsidó"

8 - olvashatjuk Fényes Elek monográfiájában. A település h at ár használat a művelési ágak szerint? Időpont Összes terület, kh szántó, kh Kert, kh Szőlő, kh Rét, kh Legelő, kh Erdő, kh Nádas, kh Nem, termő kh 1895 6676 2133 59 68 1326 2262 294 — 5 34 ezek %-a 100 3i,9 1,8 5 3.6 1935 6498 2336 89 52 1325 2086 367 213 ezek %-a 100 36,1 2,1 52,6 Tiszabábolna „a föld minősége szikes, lapályos, víz-álló-fenék, s ez okből a gazdasági ipar rajta sokképen akadályoztattik. Leginkább terem rozsot és árpát. . . A hajdan virágzott juh-tenyésztés szinte megszűnt. A legelőnek csak 1/4 része ment a vízből, a többit a Tisza járja, szárazság idején pedig nagy része hináros vagy kopár iszap marad . . . Lakosok száma 602; közülük 570 r. kath., 13 réf., 2 evang., 17 zsidó ... A földmivelésen kívül a férfiak halászattal is foglalatoskodnak, a nők pedig fonás, szövés körül szorgalmatosak; különösen nagyban űzik a lúdtenyésztést, s lúdjaik nagysága s hízékonyságára nézve nevezetesek,"

10 - írja a faluról ugyancsak Fényes Elek. 6 KRATOCHWILL Tivadar: Dél-Borsod, én. 36.; A Gorzsa nevezetű szikes legelő Ároktő és Mezőcsát között a káptalan állattenyésztésének egyik területe volt. Ehhez csatlakozott a Gólyás is. 7 ZOLTAI Lajos: Eltűnt falvak és elfelejtett régi helynevek Hajdú vármegye mai területén. Debr. Képes Kalendárium, 1962. in. SÁRKÖZI Zoltán: Iratok Mezőkövesd múltjából, Bp., 1958. Népr. Közi. III. évf. 4. sz.. 245. 8 FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára, Pest, 1851. I. 53. GÁL Antal: Halászok élete Tiszabábolnán, in. Népünk életéből (szerk. ZUPKÖ Béla), Mezőkövesd, 1970. 8. 9 Az 1895-ös és az 1935-ös mezőgazdasági statisztikai kötetekből összeállított táblázat; a továbbiakban is e két adattárból vettem táblázataim anyagát. 10 FÉNYES E., im. 61.