Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Dobrossy István – Fügedi Márta: A kendermunkákhoz kapcsolódó árucsere Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
s termékeit még az 1960-as években is jól tudta értékesíteni helyben, Fonyban, Regéckén, valamint Baskón, ahol a kenderfeldolgozással még ekkor is foglalkoztak. 41 Az eszköz szállításával, elterjedésével kapcsolatban FLÓRIÁN Mária a következőket írja: „Árkára és Fonyba kb. 40 éve hozták az első kerekeseket az encsi és gönci vásárokról. (Ezek magyar rokkák voltak, s a gyűjtés időpontja 1963.) Innen kerültek Baskóra, de a baskói elterjedésben szerepet játszottak Dobsza és Encs vásárai is. A Hutákba a Bodrogköz felől kerültek az első darabok, s általánosabbá válásuk kb. 10 éve alakult ki. A környéken Mogyoróskát tartják az egyik fő guzsalykészítő központnak, s ez összekapcsolódik Hegedűs Géza tevékenységével." Ezek az adatok az előbbiekkel összevetve arra utalnak, hogy a zempléni falvakban - igaz, időbeli eltéréssel, de - mindkét rokkatípust használták. Számontartott faragóközpont volt a megyében a korábban is említett Miskolchoz közeli Bocs település. Az orsók és a guzsaly készítésében specialistának tartották Ács Dudás Lajost. 1967-es gyűjtésünk szerint 1 orsót a felszabadulás előtt 2040 fillérért, 1 talpas guzsalyt 2-3 pengőért, 1 kerekes rokkát 5-6 pengőért (vagy i q búzáért, ill. 2 q kukoricáért), 1 keretes számolós motollát pedig 3 pengőért készített. Munkaintenzitására utal, hogy orsóból egy nap alatt 10-15 darabot készített, a kerekes rokka elkészítése (igaz, egyszerre többet is csinált) 1 hónapot vett igénybe. A rokkát csak szilvafából és kiegészítő munkaként, kizárólag a téli hónapokban készítette. Egy-egy téli időszakban 7-8 rokkát tudott összeállítani és értékesíteni. Megrendelői, vevői a környező falvakból, így Tiszalucról, Kesznyétenből, Hernádnémetiből, Hídvégről és Szakállból kerültek ki. Vannak nem általánosítható, de az eszköz elterjedésében mégis figyelemreméltó útirányok. Ezen belül említjük, hogy Varbóra Dédesből szállították, 4 ' Füzérkomlósra Pányokból rendeltek, s emellett a sátoraljaújhelyi vásárból vettek, Járdánházán pedig, ahol csak a középkorú fonóasszonyok használták, Ózdról szerezték be. A hernádszentandrásiak Encsről vásároltak, Karcsára a cigándi kerékgyártó szállított sokat. Az aszalói rokkák első darabjai Szikszón készültek, a sátai rokkákat (magyar és tót rokkákat egyaránt) pedig Egerből, Dédesről, Ózdról vásárolták. Szirmabesenyőre a kutya guzsalynak, kisrokkának nevezett festett fonóeszköz Kalocsáról került (summások révén), de később a helyi kerékgyártó is foglalkozott készítésével. Tardon a rokkák mindkét változata használatos volt, a magyar típust egy Komáromi nevű helyi faragómester látta először a vasútállomáson, s ennek megfelelően rajz után készítette számos darabját. 43 Miskolc a magyar rokkák egyik nagy készítési helye volt, s miután különféle faárukat rendszeresen szállítottak innen Mezőkövesdre (pl. bútorokat és ládákat), nem kizárt, hogy a Kövesden használt típus elterjedése miskolci asztalosmesterekhez kapcsolódik. A rokkák megyei elterjedésével és értékesítésével kapcsolatban azt kell látnunk, hogy elterjedésük helyi, vagy megyén kívüli mesteremberekhez, ill. vásári helyekhez kapcsolódik. Készítésével - jellemzően - parasztemberek nem foglalkoztak. A különféle munkaeszközökön végzett folyamatok eredményeként elkészült a fonal, amelyet a kézi orsón, vagy a rokka orsóján tároltak. Ezt a fonal tisztítása, fehérítése, szövésre való előkészítése követte. Két eszköze a csörlő és gömbölyítő volt. A csörlő mindenütt házilag készített eszköz, s ezért nagy változatosságot, egyéni megoldások, ötletek sokaságát rejti magába. A kézi motollák a csörlőhöz hasonlóan házi készítésűek, mesterember legfeljebb csak egy szűk faluközösség szá41 UJVÁRY Z., i960. 127-139. 42 NAGY B., 1953. 43 FÉL E., 195 1. évi gyűjtése Mezőkövesden. HOM.NA. 670.
