Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Dobrossy István – Fügedi Márta: A kendermunkákhoz kapcsolódó árucsere Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

mas határuk, s ennek volt következménye, hogy nemcsak ők jártak másüvé, hanem helybe is szállították nekik a kendert. „Kicsi volt a határ, egyébként sem volt mindenkinek földje. A zsákra, vászonra viszont mindenkinek szüksége volt. Ezt tudták rólunk a hernádvidéki falvakban is. Volt olyan, hogy Hernádszentandrásról, Halmajról jöttek asszonyok, háton, vagy gyakrabban szekérrel hozták a kendert. Nem fizettünk érte nekik, mert faeszközöket, vagy szárított gyümölcsöt kértek cserébe."

16 Aki így nem tudott venni, vagy nem is ment munkára a Bodrogközbe, az összeállt negyed-ötöd magával - főleg a szegényebbek -, s aszalt vadalmát, vadkörtét, szárított gombát, egyéb erdei terméket pakolt fel batyuba. így mentek aztán faluról falura, s hol zsírt, hol olajat, hol pedig kendert, vagy fonalat kaptak cserébe érte.

1

' 2. Kereskedelem a kender feldolgozd s félkész termékeivel A kenderfeldolgozás munkafolyamatainak sorrendjében a kender törését és tilolását a rostanyag minőségi csoportosítása követi. E munkafolyamatok során elsőrendű termék a szál, amelyet sehol sem adtak el. A másodrendű szösz és harmadrendű, leggyengébb minőségű, elsősorban zsák és ponyvakészítésre alkalmas csepü kereskedelmével, eladásával viszont szórványosan találkozunk. A minősített, majd megtört és megpuhított kendert kézi vagy gépi eszközökkel fonallá sodorták. A félkész terméknek számító fonal kereskedelme megyeszerte elterjedt volt. E terméknél is jellemző a nagy piacokon történő adás-vétel, ill. a felvásárlás, de ezen túl a falvak közötti házalás is, ahol azonban fontosabb volt az áru-, mint a pénz-ellenszolgáltatás. Kiemelkedő volt a fonallal való kereskedelem a miskolci piacon, ahol elsősorban a közeli falvak lakói értékesítettek, így a szalonnaiak, nyomáriak, mucsonyiak,

18 de Ratkó, Jolsva, Csetnek, Gerlice, Rimaszombat, Tiszolc gömöri falvak lakói útban az Alföld felé megálltak Miskolcon is, s a kerámia, faeszközök mellett gyakorta kínáltak eladásra félkész kendertermékeket is.

19 Rendszeresen Miskolcon vásároltak a matyó és részben a palóc települések lakói. A zsákszámra gyűjtött töreket, pozdorját a Miskolchoz közeleső Hernád és Sajó menti települések lakói hordták a miskolci piacra, ahol azt főleg kárpitosoknak adták el. Érdekes közbülső termék volt a fonalból, ún. cigányeszvátán előállított gatyamadzag. Ezzel ugyan saját szükségletre gyakorta foglalkoztak a parasztasszonyok is, mégis inkább cigány-munka volt. A cigányok csaknem minden faluban felbukkantak termékeikkel, s gyümölcsért, kevés élelmiszerért, edényekért vagy ruhadarabokért adták el, ill. cserélték. Karcsán a cigányasszonyok a faluban összeszedték a venézleket, s „készibe-felébe, vagy mindibe, de akkor még fizetésért szőtték a gatyamadzagot. Tavasszal volt ennek nagy keletje, akkor hordták a cigányasszonyok eladni."

20 Ragályi, putnoki, sajószentpéteri, rudabányai, tornaijai adatok is a gatyamadzag cigányok által való értékesítésére utalnak. 16 DOBROSSY I. gyűjtése 1968-ban Füzérkomlóson az akkor 64 éves Czili Imréné adatközlőtől. 17 DOBROSSY I. gyűjtése 1969-ben Füzérkomlóson az akkor 65 éves Czili Imréné adatközlőtől. 18 BELLON T. 1965. évi gyűjtése a szalonnai Henyec Márton, akkor 81 éves adatközlőtől, ugyancsak ő szolgáltat adatot Mucsonnyal kapcsolatban. Adatközlője Németh Ferenc akkor 70 éves mucsonyi lakos. A nyomári adat BODGÁL F. gyűjtése. Leltári száma: HOM. NA 479. 19 KISS A., 1869. 138-14720 NAGY É., 1970. 110.