Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bakó Ferenc: A település, építkezés történeti, néprajzi kérdései és csoportalakító ereje a poroszlói Tisza-tájon

Településeink sorsa erősen függött a földbirtokos személyétől, a birtoklás egyházi, vagy világi jellegétől. Kisköre, Tiszanána, Sarud és Űjlőrincfalva az egri püspökségé, Poroszló egynegyed része az egri káptalané volt. Az egyházi birtokokat északról és délről nemesi földek határolták, így Poroszlón a Károlyi és az Orczy családok, Pélyen a Cobourg herceg és mások birtokai. Területünk tehát főleg az egri püspökség tulajdona volt és uradalma átterjedt a Tiszán túlra is, Örvény és Tiszaörs még a birtokhoz tartoztak, a káptalannak pedig Tarnaszentmiklós és Nagyiván volt még birtoka a hevesi tájon. A feudális tulajdonviszonyokból következik az uradalmi jobbágy falvak függősége egyes birtok-központoktól, ami egyúttal kapcsolataik egyik irányát is meghatározta. Emellett a földesúrnak a falura kivetett szolgálatai hatással voltak a falu népének életére, gazdálkodására is. A püspöki és káptalani birtokok jobbágysága szolgálataik révén Egerrel kerültek kapcsolatba. 1759-ben a tiszanánai és a kiskörei jobbágyokkal kötött szerződés értelmében kötelesek azok évente a Tiszától 100 „fényű szálakat", azaz tutaj gerendát Egerbe vagy egyéb helyre saját szekereikkel felhordani; évente négyszer pedig 2-2 „hosszas oldalú kasos" kocsit 6-6 lóval és „jó készülettel" Egerbe küldeni. A kasos kocsikat a püspök pesti utazásaihoz, csomagjainak szállításához vette igénybe. Űjlőrincfalva (1879 előtt Tiszahalász) 1770-ben az előbbiekhez hasonlóan tartozik fenyő szálfa és ezen kívül 480 kéve nád Egerbe, vagy máshova szállítására, de a legnagyobb teher a halfogás és szállítás volt. Minden héten egyszer ,,lajt"-ban élőhalat kellett Egerbe vinniök. Nem sokkal volt kedvezőbb a poroszlói főnemesi birtokok jobbágyainak helyzete sem. Gróf Károlyi Sándor 1716-ban igyekszik a sófuvarozás terheit súlyosbítani azzal, hogy a jobágyok ne csak „felső" birtokára, hanem Pestre, vagy Vácra is elszállítsák a sót. Az Orczy jobbágyok kötelesek a tarnaörsi kastély építéséhez Tokajból Poroszlóig vízen, majd szárazon 600 fenyőszálat elfuvarozni. A XVIII. századnak ezeket a jobbágyi szolgálatait később a földesurak készpénzre változtatták, a püspöki birtokok jobbágyai pedig úgy mentesültek a teher alól, hogy 1804-ben a szatmári püspökség tulajdonába kerültek, ahová a nagy távolság miatt már nem lehetett természetbeni szolgáitatásokat nyújtani. A falu gazdálkodásának jellege és a földesúrnak adott szolgálatok szoros összefüggését legjobban Tiszahalász esete tükrözi. Az a tény, hogy Halász a püspökség legrégebbi birtokaihoz tartozott, arra utal, hogy a püspöki udvartartás már az Árpád korban igyekezett böjti élelmiszer szükségletét egy Tisza menti falu telepítésével biztosítani. A község 1766-ig konvenciós halásztelepülés volt, melyben parasztok nem is éltek, csak uradalmi halászok. Amíg egyes falvak esetében a jobbágyi szolgáltatások rendszere a fuvarozást, teherszállítást fejlesztette ki, addig Tiszahalászon a halfogást, a halászatot is, ami a falu termelő foglalkozásai között később is első helyen állt. Területünk mai lakosságának közös történelméről csak a XVIII. század dereka óta beszélhetünk, mert a középkori népesség folytonossága a XVI-XVII. század folyamán a falvak többségében megszakad. Soós Imre kutatásai azt eredményezik, hogy Poroszló, Sarud, Kisköre és Pély lakossága az 1696. évi összeírás szerint teljesen kicserélődött. Tiszanána és Űjlőrincfalva esetében a kontinuitás valószínű, de nem bizonyított. A XVIII. század derekán végrehajtott földesúri lakosságcserék további mozgást eredményeztek, ekkor a református vallású lakosságot katolikusokkal váltották fel. Ez a második újjátelepülés időben már közelebb esik hozzánk, levéltári adatokkal is dokumentált, így mechanizmusát is meg lehet ismerni. Az első lakosság csere 1746-1747-ben Sarudon és Kiskörén zajlott le és megállapítható, hogy az új lakosság vagy a közeli katolikus falvakból, vagy a Tiszanánával szom-