Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Dobrossy István – Fügedi Márta: A kendermunkákhoz kapcsolódó árucsere Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

DOBROSSY ISTVÁN-FÜGEDI MÁRTA A KENDERMUNKÁHOZ KAPCSOLÓDÓ ÁRUCSERE BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉKBEN A borsod-abaúj-zempléni települések kenderfeldolgozásának és a vászonfelhasználásnak tanulmányozása során szembetűnő a munkafolyamatok csaknem mindegyikéhez kapcsolódó alapanyag, félkész és késztermék kereskedelem. E tevékenység jelentősége megyéink sajátos gazdaságföldrajzi adottságain túlmenően utal az egyes tájegységek, földrajzi egységek foglalkozási specializálódására. Ezen belül érvényesült a kereskedelem települések közötti nivelláló hatása, de egy-egy parasztgazdaság önálló jövedelemszerző szerepe is. Ennek figyelembevételével tanulmányunkban arra keresünk választ, hogy a paraszti kultúra e területén hogyan mutatható ki az egymásrautaltság, milyen jelentősége volt a félkész és késztermékeket értékesítő paraszti kereskedelem különböző formáinak. Vizsgálódásunk a 19. század vége és a 20. század első fele közötti időszakot fogja át. A 19. század utolsó negyedének felvázolásához szükséges, s alapvetően fontos dokumentumot tett közzé 1885-ben KOVÁCS Gyula,

1 a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara titkára. A szerző Borsod megye háziiparának állapotát vizsgálva recens gyűjtései mellett 179 településre küldött ki kérdőívet. Ebben statisztikailag pontos választ kért az általa háziipari tevékenységnek minősített foglalkozásokkal kapcsolatban. A szerző felbecsülhetetlen értékű, s ma már hozzá nem férhető munkájában figyelemreméltó a téma körülhatárolása. KOVÁCS Gyula a háziipar tárgykörébe az alábbi, faluhoz kapcsolódó foglalkozásokat sorolja: paraszti fonó- és szövőipar, faipar, ill. fafeldolgozás, szalma- és gyékényfonás, agyagipar, ill. falusi kerámiagyártás, valamint speciális foglalkozások, amelyen belül számszerű adatokat gyűjtött a ködmön és guba selymezésre (díszítésre), főkötő és bocskorkészítésre, a cirokseprő és a dohányzacskó előállítására.

2 Kár, hogy a témát így leszűkítette, hiszen olyan tevékenységek rekedtek ki a munkából, amelyekre ma már következtetni sem tudunk. Munkájában a szerző kiemeli, hogy a megye 179 települése közül a lakosok 165ben folytatnak háziipari tevékenységet. Ebből is kiemelkedik a paraszti fonó- és szövőipar, amellyel 154 településen közel 18000 asszony foglalkozik. Második helyre került a fafeldolgozás, ill. faipar, amellyel intenzíven 58 település közel 3000 munkása, természetesen férfiak foglalkoznak. Témánk szempontjából csupán ez a kettő fontos, hiszen kiderül belőle a szövő-fonóipar jelentősége, amellyel kapcsolatban megtudjuk azt is, hogy a szövőszékek száma a megyében megközelíti a 8000-et. Másrészt világossá válik az is, hogy megyénk minden harmadik településén foglalkoztak fafaragással, faáru készítéssel, közöttük is a kenderfeldolgozás eszközkészletének előállításával. 1 KOVÁCS Gy., 1885. 2 KOVÁCS Gy., 1885. 4.