Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Paládi-Kovács Attila: Piac és vándorárusítás a Losonc-vidéki magyar kertészfalvak életében

3- kép. Szállításhoz használatos kerek kosár, Terbeléd (Trebelovce) PALÁDI-KOVÁCS Attila felv. 1978. távolsága kb. 140 cm volt. A kocsi fenekére egy réteg szalmát terítettek, majd felrakták a paradicsommal teli kerek kosarakat. Ügy pászították, hogy három kosár fért el egymás mellett. Végül a kosarakat beterítették kendervászon lepedőkkel, ponyvákkal, amelyeket asszonyaik szőttek. A kocsi elé befogtak két lovat és vitték árujukat a piacra. Azonban a közeli Losoncon csak a termés egy részét tudták eladni az egymással versengve termelő kertészfalvak. A többit távolabbi városok piacára kellett clvinniök, vagy faluról falura szekerezve próbálkozhattak meg az értékesítéssel. Termesztettek eladásra uborkát (iborka) is, amit a paradicsom előtt vagy azzal együtt hordtak a piacra. Sokan termeltek hagymát, Terbelédnek a hagymakertészet volt a fő specialitása. A nagyobb gazdaságokban az 1930-as években a termés elérte a 100 zsákot, de a közepesekben is termeltek évente 50 zsák hagymát. Nemcsak étkezési vöröshagymát tudtak eladni, hanem dughagymát is. Maguknak termesztettek hagymamagot, volt egy helyi fajtájuk, de hozattak makói hagymát is. A dughagymát méret szerint szétválogatták, osztályozták és úgy „adogatták el".

1:1 A hagymát március végén, április elején szokták elduggatni. Locsolni nem kell, de kis hagymakapával legalább kétszer megkapálják. A hagymát augusztus végén szedik fel. „Kidobálják apró rakásokba és pár órán át száradni hagyják, hogy a sáros felső héja könynyen ledörzsölhető legyen. Kézzel dörzsölgetve tisztítják, a bajuszát, a szárát letörik és kosarakba (fülkosár) dobálják. Néha előfordult, hogy nem a határban, hanem otthon pucolták meg a hagymát. A kosarakból egyenesen a deszkaoldalú 13 Adatközlő: Kurinczi Lajos gazdálkodó, szül. 1911-ben, Terbeléd.