Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Paládi-Kovács Attila: Piac és vándorárusítás a Losonc-vidéki magyar kertészfalvak életében

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA PIAC ÉS VÁNDORÁRUSÍTÁS A LOSONC-VIDÉKI MAGYAR KERTÉSZFALVAK ÉLETÉBN Az árucsere a népélet szerves tartozéka, mégis hosszú ideig főként a vándorárusok tevékenysége keltette fel csupán a magyar etnográfusok figyelmét. Csak az utóbbi 2-3 évtizedben - főként KISS Lajos, DANKÓ Imre és KÓS Károly munkássága révén - terelődött az érdeklődés a vásárok, piacok felé,

1 s alakult ki a kereskedelem, „az árucsere néprajzának" szélesebb értelmezése a hazai etnográfiában. Ennek a szemléleti változásnak szükségszerűen be kellett következnie, miután a kutatómunka az anyagi termelés és a fogyasztás jelenségeit nem értelmezhette megfelelően a hiányzó közbülső láncszem, az értékesítés, illetve a beszerzés ismerete nélkül. Másfelől a magyar néprajztudományban a művelődéstörténeti aspektusú vizsgálatok mellett mind erőteljesebben jelentkeztek a társadalom- és gazdaságtörténeti kérdésfeltevések is. Erősítette ezt a folyamatot olyan eleve „piacorientált" termelő kultúrák, mint a dohány, a paprika, a hagyma, a paradicsom, s általában a kertkultúrák táji körzeteinek történeti-néprajzi vizsgálata.

2 Az országos jelentőségű, exportra is termelő körzetek mellett megkezdődött a kevésbé ismert, táji jelentőségű körzetek feltárása is, mint pl. a derecskéi hagyma, a gyulai zöldség stb.

3 A magyar nyelvterületen azonban még igen sok feltáratlan kertészkedő vidék van, amelyekről a néprajzi és agrártörténeti kutatás eddig nem vett tudomást. Ezek közé tartozik az a Losonc-vidéki magyar falucsoport is, amelyről ez a közlemény szól.

4 A XIX. század végén az Ipoly völgyében megerősödött a már korábban, legalábbis a század közepétől fogva fokozatosan kialakult új táji munkamegosztás. Szécsény környékén néhány falu újburgonya termesztésére szakosodott. Örhalom és Hugyag volt közülük a legismertebb. Észak felé Losoncra hordták az újkrumplit és a csütörtöki hetivásárokon adták el „szekérről". Néha 20 kocsival érkeztek a losonci piactérre. Saját fogattal szállítottak és az árusítást is maguk végezték. Losoncon túl már nem mentek árujukkal, az észak-nógrádi szlovákság a város piacán vásárolt tőlük. Az I. világháború után az őrhalmiak kényszerűségből más piacok felé fordultak. Losonci szállításaik kezdetét nem lehet pontosan meghatározni, a népi emlékezet szerint legalább az 1860-70-es évekre nyúlik vissza.

5 Az 187080-as években fejlődött ki egy másik falucsoport árutermelő hagyma- és paradi1 KISS Lajos, 1956; DANKÖ Imre, 1963; DANKÓ Imre 1977. Az utóbbi gyűjteményes kötet több, korábban publikált cikkét tartalmazza a vásárok tárgyköréből. KÓS Károly 1972. 2 A közismert monográfiákat nem említve, főként BOROSS Marietta úttörő dolgozataira kívánok itt utalni: BOROSS Marietta 1956; BOROS Marietta 1968; BOROSS Marietta 1973. 3 VARGA Gyula 1975; KÓSA László 1967. 4 A cikk anyagát zömmel 1978. évi szlovákiai tanulmányutam alkalmával gyűjtöttem össze, főként tcrbelédi adatközlőktől. Az egyezményes tanulmányutat a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének támogatása tette számomra lehetővé, amit e helyen is megköszönök. 5 Nem tartják számon a neves burgonyatermesztő körzetek között. Vö. KÓSA László 1980. 125-127.