Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bakó Ferenc: A település, építkezés történeti, néprajzi kérdései és csoportalakító ereje a poroszlói Tisza-tájon

BAKÓ FERENC A TELEPÜLÉS, ÉPÍTKEZÉS TÖRTÉNETI, NÉPRAJZI KÉRDÉSEI ÉS CSOPORTALAKÍTÓ EREJE A POROSZLÓI TISZA-TÁJON A néprajzi és kulturális csoportok kutatásának célja felfedni a népi műveltség és társadalom hasonló vonásait, ezek sűrűsödését egy-egy meghatározott területen. A csoportokat összetartó jellemzők eredete, magyarázata sok esetben a történelmi sors és társadalomtörténet közösségére vezethető vissza. A következőkben néhány olyan települést kívánok megvizsgálni, amelyek az előzetes feltevések szerint kisebb táji csoportot képeznek.* A Poroszlótól Kisköréig húzódó sáv települései annyiban nevezhetők csoportnak, hogy az Árpád-kor óta egy közigazgatási keretbe, Heves megyéhez tartoznak és minden falu határát a Tisza szegélyezi. Ez a kettős kapcsolatrendszer jelenleg csak öt falura érvényes, de 1950 előtt bővebb volt, a Tisztántúl három települése is részese volt ennek a sajátos csoportnak, példáját adva a honfoglalás utáni első századok - a folyóvizek mindkét partját megszálló - települési rendjének. A kutatásunk tárgyát elsősorban képező falvak - Poroszló, Újlőrincfalva, Sarud, Tiszanána, Kisköre - mellett meg kell még említeni Tiszaörvényt, itt azonban nem folyt kutatás, így innen néprajzi adatokkal nem rendelkezünk. Pély az előbbiekhez hasonló fekvésű falu, melynek sorsát a Tisza áradásai időről időre befolyásolták, bár határa a Tisza-parttal nem érintkezik. A Tisza folyásától távolabb eső néhány település (Kömlő, Tarnaszentmiklós, Tiszaörs, Nagyiván) pedig közös birtoklástörténete révén kapcsolódik községeinkhez. A táj településhálózata a középkorban a mainál sokkal sűrűbb volt, amint azt Szabó János Győző ásatásai és történeti kutatásai bizonyítják. Elfogadva azonban Korek József véleményét, úgy látszik, az Árpád-korban - és talán később is - a falvakhoz kapcsolódó állattartó szállásokkal is kell számolnunk és részben ezek fejezik ki a hálózat sűrűségét, a települések nagy számát. Előbb a tatárjárás, majd a török hódoltság megzavarta ezt a középkori településrendet és a lakosságot is jelentős mértékben szétzilálta, elpusztította. A népesség XVIII. századi története újabb változásokat hozott, egyes falvak népe az ellenreformáció áldozatául esve, kénytelen volt szülőföldjét elhagyni és helyükre új telepesek jöttek. * A szöveg a Heves megyei Múzeumi Szervezet és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Heves megyei Szervezete által 1981. szeptember 24-én Poroszlón tartott néprajzi konferenciájára készült és ott került felolvasásra. Emiatt nem készültek hozzá jegyzetek, de a lényeges forrásmunkákat az alábbiakban jelöljük meg. BAKÓ Ferenc: Parasztházak és udvarok a Mátra vidékén. Bp. 1978; DERCSÉNYI DezsőVOIT Pál: Heves megye műemlékei. I—III. Bp., 1969, 1972, 1978; SOÓS Imre: Heves megye benépesülése a török hódoltság után. Eger, 1955; SOÓS Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon. Szolnok, 1958; SOÓS Imre: Heves megye községei 1867-ig. Eger, 1975. - BAKÓ Ferenc 1955 és 1975 között végzett helyszíni néprajzi gyűjtései és levéltári kutatásai (Dobó István Vármúzeum Néprajzi Adattára).