Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Balassa Iván: Adatok Debrecen és Erdély néprajzi kapcsolatához a XVIII-XIX. században

tek azonban a szükségnek megfelelően változtak. 1836: „...Szent György-napi vásárkor botskor mérés alkalmatossággal . . ." vagyis a bőrt a kívánt nagyságra vágták ki.

16 A debreceni takácsok kezéből került ki az a vászon, melyet Marosvásárhelyt ugyancsak a boltbeli portékák között emlegettek. 1791: „159 1/2 Sing sikárlott Debretzeni vászon". A sikárlott vászon a legfinomabbnak számított ebben a korban, mert azt nemcsak kifehérítették, hanem különböző szerszámokkal ki is simították. A XVII-XVIII. században a nagyobb takácsműhelyek mellett külön rész szolgált erre a célra. „Küldtem négy vég vásznat sikárlóban, kérem Kdet, legyen érette, készítsék el."

17 Doboka megyében említik 1799-ben: „Egy Tábla Debretzeni Szappany". Köztudomású, hogy a debreceni szappanfőzők már a középkortól kezdve nagy hírre vergődtek és 1597-től kezdve céhbe tömörültek. Ettől az időtől kezdve együtt emlegették nevét a párizsi és velencei készítményekkel. Úgyannyira, hogy a város adójába Isztambulba is szállítottak belőle. Robert Towson angol utazó, amikor 1793-ban Debrecenben járt, ezt jegyezte fel: „A szappan hófehér és szivacsszerű, az előállított mennyiségre nézve elég annyit felemlíteni, hogy Debrecenben hetven szappanfőző van."

J8 Ezt a kiváló terméket még a 18. század végén is szívesen használták az erdélyi Mikó-család udvarában. Úgy látszik azonban, hogy a debreceni élelmiszerek is eljutottak Erdélybe, mint az egy Kolozs megyei feljegyzésből kiderül. 1725: „Negj véka Debreczeni Kása vékáját egj egj Magjar forintyával . . . Flor. 4". Sőt a kisebb mérésekre szolgáló mérleg is előfordul, 1815: „Egy kisded Debretzeni font", mely arra utal, hogy a debreceni mesterek az ilyen szerszámok elkészítésében is jeleskedtek. Az itt bemutatott néhány, Erdélybe eljutott debreceni termék meglehetősen esetleges. Egyrészt azért, mert a források csak szórványosan jegyeztek fel ilyeneket, másrészt sok esetben nem jelezték azt, ha Debrecenből származott. Erre csak abban az esetben került sor, ha valamely olyan termékről volt szó, melyet itt gyártottak vagy itt annak valamely különös formáját ismerték. Ezért a fentiek éppen csak jelzik, hogy ezen a területen még bőven akad kutatni való. Ezek és más debreceni termékek a vásározók és a vásárok révén jutottak el nagy távolságokra. A kérdés legjobb magyarországi szakértője DANKÓ Imre, aki hosszú idő óta foglalkozik a vásárok kérdésével és azok jelentőségét számos tanulmányban méltatta. Erdélyben viszont KÓS Károly az, akinek figyelme az utóbbi időben a kérdésre irányult. Már eddig is sok termék, de művelődési jelenség vásárok által történt terjedésére mutattak rá. Az eddig elért eredményekhez kívántam néhány adalékkal hozzájárulni és megmutatni azt, hogy Debrecen gazdasági és kulturális hatása nemcsak a Tiszántúlra volt jelentős, hanem érdemes azt Erdély irányába is kutatni. 16 PETŐ J„ 1938. 49. 17 Magyar Nyelvtörténeti Szótár 2:1568. 18 MÓDY Gy., 1957. 135.