Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

H. Bathó Edit: Egy XVIII. századi díszített méhkaptár a Jászságban

vele. A méhcsaládoknak kb. 1/3 része kasban, a többi kaptárban van elhelyezve. Az átlagos méztermelés családonként 8-9 kg-ra becsülhető."

7 A méhészkedés a magyar nép egyik-nagy jelentőségű ősi foglalkozása. „A méheket az ember ősi soron nem tenyészti,- hanem vadássza, vagyis az erdők rengetegében vadon élő méheknek éppen úgy követi a nyomát, mint a négylábú vadét, s ha odvukat megtalálja, leöli őket és mézüket elzsákmányolja."

8 - írja GYÖRFFY István. Később azonban a felkutatott méheket már nem pusztították el. Szokásban volt, hogy a megtalált fák odvait alul-felül elfűrészelték és a méhekkel együtt hazavitték, s a kertben vagy méhesben felállították. A méhvadászat alkalmával hazavitt odvas rönkök belsejét baltával vagy más famegmunkáló eszközzel, néha égetéssel tisztították ki. Az odúk kérgét többnyire lehántották, s némely darabot olykor faragással is díszítettek.

9 Az ilyen típusú méhlakás neve a Jászságban : faköpü, méhköpű, faröng és kaptár. Az egykori ún. „zsákmányoló" vagy „rabló" méhészkedésnek egy igen szép tárgyi emléke látható a Jász Múzeum állandó kiállításában. A 18. század második feléből származó, gazdagon díszített faköpűre Jászapáti egyik közeli tanyáján bukkant rá Bistey László volt községi jegyző 1967-ben, s a tanya gazdájától, Bugyi Lajostól 80 forintért vásárolta meg a Helytörténeti gyűjtemény számára. A „o3i4"-es leltári számmal jelzett köpű 1975-ben került a Jász Múzeum új kiállításába. Az egyfából kivájt méhköpű magassága 75 cm, alapátmérője 35 cm, alul nyitott, a teteje két fanyelv segítségével szorosan illeszkedik a felső perembe. Belsejében három vékony pálcikát, lépvesszőt találunk, amelyeket a köpű oldalán, átfúrt lyukakban rögzítettek. A félkör alakú röpnyílás feletti részt, vésett technikájú, kiváló érzékkel komponált, gazdag ornamentika borítja. A köpű felső részén nemesi korona jelzése látható, kereszttel, alatta stilizált tulipánmotívumok. A díszítmény két, szinte mértanilag szabályos vésett kör köré építkezik. A felső körben, arányos elrendezésben a Közismert „IHS" monogram, Jézus nevének rövidítése. („A késő középkorban általánossá vált Krisztus-monogram; Jézus görög nagybetűkkel írt nevének első három betűje. Késői belemagyarázott latin etimológia szerint jelentése: Jesus Hominum Salvator a. ni. Jézus az emberek megváltója."

10 Ismeretes a rövidítésnek egy másik jelentése is. In hoc signo vinces a. m. E jelben győzni fogsz. A legenda szerint ez a felírás az égen a kereszt képe mellett jelent meg, Konstantin császár előtt, mikor 312-ben Maxentius ellen vonult.

11

) A monogram felett kereszt, amely a „H" betűből emelkedik ki, körülötte stilizált nap, hold, csillag és szív motívumok. A kör két vésett vonallal kapcsolódik az alatta levő másik körhöz, melyben „B. G." névjel olvasható, valószínűleg egykori készítőjének ill. tulajdonosának a nevére utal. A kör közepén az ismert Mária-monogram, alatta két kereszt és egy szív motívum. A kört két oldalról közrefogja a köpű készítésére ill. használati idejére vonatkozó és azt meghatározó évszám: „1770". Közvetlenül a röpnyílás felett egy igen érdekes betűsor olvasható: AT-FrfSXLE. (lásd: rajz és fénykép). A betűsor pontos megfejtését nem ismerjük, de a díszítmény egyéb vallási jeleiből és monogramjaiból arra következtetünk, hogy feltehetőleg az „Atya Fiú Szentlélek" igen sajátos és egyszerű rövidítésével állunk szemben, amely rövidítés felfogható a mé7 HERBERT János, é. n. 170-1718 GYÖRFFY István, 1935. 126. 9 Magyar Néprajzi Lexikon. III. 1980. 302. ic Üj Idők Lexikona. 1939. 15-16. 3319. il Új Idők Lexikona. 1939. 5-6. 1377.