Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

H. Bathó Edit: Egy XVIII. századi díszített méhkaptár a Jászságban

H. BAT HÓ EDIT EGY XVIII. SZÁZADI DÍSZÍTETT MÉHKAPTÁR A JÁSZSÁGBAN A Jászság méhtartására vonatkozó legkorábbi ismert adat egy 1570-ből származó török adóösszeírásból maradt ránk. Az okmány tanúsága szerint a jász községek a kapu, búza, széna, bárány, kender, menyasszony . . . stb. adók mellett méhkasból is adtak tizedet 2750 akcse értékben.

1 Az egykorú felmérések még 1671-ben is méh-tizedről vallanak,

2 de később, egészen a 18. század végéig, a méhkaptár továbbra is az adóköteles tételek között szerepel. PENTZ János egri kamarai prefektus 1699-ben végzett név szerinti felmérése során, a vizsgált területen összesen 646 méhkast írt össze. A kasok számát tekintve a legtöbbet Jászberényben (91), Ladányban (79), Jászapátin (70) mért fel, a legkevesebbet Jákóhalmán, mindössze 2 darabot." A mintegy 60 éwcl később készült újabb összeírások számadatai már a méhtartás jelentős fellendülésére engednek következtetni. 1760-ban 891,'' 1766-ban pedig már 1317 méhkasról olvashatunk az adóíveken. Ez alkalommal Jászberényben (359), Kiséren (287), Alsószentgyörgyön (211) és Jászapátin (154) találnak a legnagyobb mennyiségben, a legkevesebb méhkas továbbra is Jákóhalmán (9) van.

r> A 19. század elejéig a méznek és a viasznak fontos szerepe volt a Jászság népi háztartásában. A mézet elsősorban táplálkozás céljára használták, de készítettek belőle különböző üdítő italokat, mézsört és igen fontos alapanyaga volt a mézeskalács készítésének. A viaszt pedig főként a gyertyakészítésnél alkalmazták. A 19. század második felében azonban, a répacukor népszerűsítése következtében a Jászságban is hanyatlani kezd a népi méhészkedés. A viaszt egyre inkább mellőzik a gyertyakészítésnél és a mézeskalács is veszít jelentőségéből. Az intenzív gazdálkodással a réteket, mezőket felszántják, erdőket kiirtják, s ezzel jelentős mértékben csökken a jó méhlegelők területe. A különböző méhészeti tanfolyamok beindítása pedig a népi méhészkedés gyökeres átalakulását eredményezi.

6 HERBERT János a következőképpen jellemzi Jászárokszállás 19. század végi méhészetét: „A méhészet fejletlen. 1869-ben 126, 1897-ben 582, 1913-ban 667 és 1927-ben 780 méhcsalád volt. Az akác kevés, de a rétek, legelők és a pillangós virágú takarmánynövények elég jó méhlegelőt nyújtanak. A méhészettel mintegy 150 ember, főleg tanító és iparos foglalkozik. A gazdák nem szeretnek bíbelődni 1 Mikrofilm kópia, 13 068/1974. sz. Jász Múzeum Adattára. 2 FODOR Ferenc, 1942. 253- # 3 KISS József, 1979. 212-213. 4 FODOR Ferenc, 1942. 283. 5 FODOR Ferenc, 1942. 285. 6. KÓS Károly, 1949. 158.