Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Szilágyi Miklós: A halászati tilalmak és a napi gyakorlat
tosaknak". 28 (Ilyen javaslatra valóban igényt tarthatott a minisztérium, hiszen ekkor már tervezték az 1901-ben összehívott „halászati kongresszust", melynek napirendjén a törvény tapasztalatai szerepeltek. 29 ) Ha eredménytelenek voltak a kérvényezések, úgy segítettek magukon a halászok - korántsem csak az orvhalászok: a legtekintélyesebb halászmesterek is! ahogy tudtak: halásztak a tilalmi időben. A Közérdek című szekszárdi hetilap 1905-ben pl. hétről hétre hírt adott a tiltott halászatról - a területet valamilyen bérleti jogviszony alapján használók törvényszegéséről. A tolnai Holt-Dunában egy 75 méteres öreghálót partra húzó halászokat értek tetten. Az ekkor fogott 50 kg és az „úsztatóbárkában" talált 80 kg halat visszaeresztették a Dunába, a szerszámokat elkobozták, s feljelentették a bíróságon az elkövetőket. 30 Egy tolnai és két dunaszekcsői halászt a bátai Holt-Dunán értek tetten, s 16 kg halat koboztak el tőlük. Arról az ugyanekkor feljelentett bátai lakosról sem közli az újság, hogy halászjegy nélküli orvhalász lett volna, aki tapogatóhálóval fogott 7 kilónyi halat.' 1 Amikor a taplósi Dunaágnál 3 mözsi, s a bogyiszlói Holt-Dunánál 3 bogyiszlói halász tettenéréséről és feljelentéséről egyszerre adott hírt az újság, már általánosított is a tudósítás fogalmazója: „Majd minden héten rajtacsípnek a csendőrök néhány halászó embert, kik a halászati tilalom időt kijátszva éjnek idején lopva halászgatnak." 32 És hány tilalomszegés maradhatott titokban, ha a csendőrök nem ellenőriztek „fokozottan", mint 1905-ben tették . . . Ezévben ugyanis - közeledvén a tilalmi időszak - körrendeletben figyelmeztette a miniszter a törvényhatóságokat és a halászati társulatokat „a halak védelmére alkotott törvényes tilalmak" betartatására, fokozott ellenőrzésére, mivel azok „még mindig végrehajtatlanok". 33 Az ilyen kampányszerű ellenőrzések és büntetések ellenére 1910-ben kénytelen volt a megye a földművelési miniszterhez fordulni, mert „Tolnán, Szekszárdon és Bátaszéken a halászterületi bérlők a tilalmi időszakban is halásznak és az így zsákmányolt halak a származási bizonylatok segélyével áruba bocsájtatnak". 34 És nyilván a következő évtizedekben sem szűntek meg az ilyen „visszaélések" - legalábbis erre következtethetünk FISCHER Frigyesnek, a fentebb idézett 1905-ös miniszteri körrendelet közlőjének kommentárjából: „a rendelet még ma is [vagyis 1928-ban] teljesen időszerű", pedig - teszi hozzá - a halászati törvény 1925. évi módosítása óta rövidebb (április 20-tól május 31-ig tart) az általános tilalmi idő. 30 4. A megyei szabályrendeletek majdmindegyike csak „oly húzó hálókkal" engedte meg a halászatot, „melyeknek szárnyszeműre nedves [olykor azonban „rendes" illetve száraz"!] állapotban 2 hüvelyknél, zsákszeműre pedig 1 V2 hüvelyknél nem kisebb".' 56 Ezt a „szabályt" alighanem a minisztérium sugalmazta (utaltunk z8 Tolnavarmegye, 1899. május 14/3. lap és május 21/4. lap. (Valószínűleg ezzel az akcióval függ össze a tolnai halászok SÓLYMOS Ede, 1965. 29-30. idézte beadványa.) 29 Vö.: Halászati kongresszus, 1901. 9. skk. 30 Közérdek, 1905. május 13/5. lap. 31 Közérdek, 1905. május 20/5. lap. 32 Közérdek, 1905. június 17/5. lap. 33 FISCHER Frigyes, 1928. 71-72. (A földmívelésügyi miniszter 15.220/1905. VII. A-3. sz. körrendelete.) 34 Tolnavármegye és a Közérdek, 1910. május 2/6. lap - A „bizonylatok" emlegetése nem egészen egyértelmű; nyilván úgy kell értenünk, hogy a zárt vízből származó halakra jogszerűen kiadható hatósági bizonylatot felhasználva hoztak forgalomba nyílt vízből származó halat. (A bizonylatokról: RÉPÁSSY Miklós, 1914. 363; FISCHER Frigyes, 1928. 23, 49-50.) 35 FISCHER Frigyes, 1928. 72. 56 BML Békés vm. közgy. ir. 600/1872, 25/1873, 13/1874; CsML 1. sz. Szeged lt. 1417/1873; TML Alispáni ir. (Szabályrendeletetek) 1923/1872. 3 5 8 i
