Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Nagy Olga: Szempontok a paraszti értékrend vizsgálatához
arról, hogy igen gyakran hazaküldik kisgyermekeiket, a nagyszülők gondozására bízzák őket. d) Külön probléma azoknak az ingázóknak a helyzete, akik falujuktól igen távol laknak, és így csak legfeljebb hetente mehetnek haza. Hogy a falu értékrendje, az, amit a falu képvisel, milyen erőt jelent számukra, azt jól bizonyíthatja az a kommentár, amelyet Beke György készített több száz szilágysági származású kohásszal kapcsolatosan, akik a messze Vajdahunyadon dolgoznak. Minden lehetőségük meglenne a letelepedésre, ám ők inkább vállalják, hogy húsz-huszonöt évet letelepedés nélkül töltsenek el. BEKE György elmondja, hogy egyiküket egy székely kohásztársa megkérdezte: nem elég a nehéz munkája, még ezzel a saját teherrel is súlyosbítja? A kérdezett csak vállat vont, és nem felelt semmit. „Meg tudja-e az ember magyarázni, hogy miért ilyen vagy olyan a természete, gondolkodásmódja, életérzése?" 21 - fűzi hozzá az író ezeket az elgondolkoztató szavakat, amelyek egyben arra is utalnak, hogy az értékrend az a „társadlmi parancs" (KUNT Ernő), amely nem mindig tudatos, az idegekben, az ösztönökben búvópatakként tör fel és határozza meg az egyén és a közösség magatartását. Mivel csupán elvi szempontokat ígértem egy konkrét faluvizsgálathoz, nem derült ki eléggé néhány fontos szempont: a) Vannak falvak, amelyekben még van értékrend és értéktudat, mely az emberek tetteit, magatartását, szokásait igazítja. Az ilyen közösségekben még mérvadó, hogy mit szentesít a hagyomány, s a változásokat, amelyek óhatatlanul beszüremlenek és már kikezdték az egyes elemeket, ha nem érintik az egészet, tán nem is érzékelik. Viszont vannak olyan közösségek, amelyekben már minden nevetséges, eldobnivaló, ami a múlté, a hagyományé, az öregeké, a tegnapi falué. Üj értékrendjük alapja az új, a városról hozott, a pénzzel megszerezhető, a gyári. E két szélsőség között számtalan változat lehetséges, ezért az értékrend vizsgálatának csak falvankénti és igen konkrét vizsgálatnak kell lennie. b) Igen fontos szempont továbbá, hogy az egy falun belüli értékrendet a maga rétegződésében mutassuk be. Még az olyan falvakban is, ahol a látszat szerint a falu ragaszkodik a maga hagyományos értékrendjéhez, valójában már rég megkezdődött az értékrend részben vagy egészben való megkérdőjelezése. Ezért a vizsgálatnak mindig föl kell derítenie az ellentmondásos jelenségeket. Ezért kell az egyes nemzedékek szerint, férfiak és nők, otthonmaradottak és ingázók stb. vizsgálata által megállapítanunk az értékrend sajátos és ellentmondásos működését egy-egy faluban. c) Végül, de nem utolsó sorban, az értékrend természetesen nem mindig jelent valódi értéket. Ellentmondásos jellegét tehát föl kell derítenünk, viszont igen fontos, hogy megkíséreljük a lehetetlent: a közösséget belülről, saját belső törvényei szerint vizsgáljuk. Csak így érthetjük meg azt is, ami visszahúzó, azt is, ami olyan érték, melyet saját társadalmunk érdekében érdemes ápolni, hiszen olyan igen elrugaszkodtunk a természetességtől. A paraszti közösségek szigora, kegyetlen törvényei ellenére, vannak jelenségek, amelyek kiveszése pótolhatatlan űrt hagy maga után. A régi faluközösségben az egyén nem ismerte az elmagányosodást, elidegenedést, a sors iránti közömbösséget. Az összetartozás megnyilatkozik az élet nehéz perceiben éppúgy, mint az örömteljes alkalmakkor. Elég, ha arra gondolunk, hogyan reagál a közösség egyemberként, ha valakit baj ér: ha leég egy ház, vagy árvíz fenyeget, ha valakinek halottja van, bánatában az egész közösség osztozik. A virrasz2i BEKE György: Azt kérdezték, miért? In: TETT. 1980. 16. 54.
