Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

T. Bereczki Ibolya: A hal szerepe a tiszazugi falvak életében

i. kép. Halászladik és parton száradó varsák. Tiszaug, Szabó L. felv. 1978. nak és Tót Istvánnak adja ki a város hat esztendeig úgy, hogy minden esztendőre - mikor hasznát vehetik - tartoznak a városnak 25 Rf. és 3 mázsa halat jófélét adni, Szent Gergely napkor."

1

'

1 A halászat nagy jelentőségét és a táplálkozásban betöltött egykori fontos szerepét mutatják következő adataink is: „A tiszakürtiek - 1742 óta - a nagyböjtben 4 akó sós halat, szép öreget, gyöngyösi házához szállítanak (a földesúrnak), nyárban minden héten egy-egy sós vagy szárított halat Ugon levő tiszttartójának szállítani tartoznak."

1

'' ,,A tiszasasiak adtak többek között 22 pár öreg száraz pontyhalat, nagyböjtre pedig négy akó sós halat."

16 A tiszaugiak 1742-től érvényes szerződése szintén tartalmazta, hogy nagyböjtre 3 akó sós halat és 22 pár száraz halat kell adniuk.

1, „A vezsenyiek 1768-ban szerződéses jobbágyok voltak, s a készpénzfizetés mellett némi naturáliákkal, így 4 akó sós hallal, és egy mázsa száraz hallal tartoztak földesuruknak."

18 Egy évszázad elteltével, a XIX. század közepén FÉNYES Elek a tiszazugi falvak halászatáról, mint fontos gazdálkodási ágról számolhatott még be. „Ugon a Tisza árja sok kárt okoz, s van itt egy holt Tisza is, mellyből igen sok halat fog14 SZABÓ Kálmán, 1937. 140. íj SOÓS Imre, 1958. 36. 16 SOÓS Imre, 1958. 38. 17 SOÓS Imre, 1958. 40. 18 SOÓS Imre, 1958. 41.