Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Nagy Olga: Szempontok a paraszti értékrend vizsgálatához
be azt, hogy abszurdnak tűnő szokások is a csoport szemében kanonizálódhatnak. így magyarázza meg, hogy a mi szemünkben erkölcsi tabunak minősített vérfertőzés, bizonyos közösségekben szentesített erkölcsi gyakorlat volt. A hírhedt kannibalizmus - miként köztudott - egy csoport szemében mágikus cselekedetnek minősült, mert hitük szerint a megölt és elfogyasztott ellenség erejét ruházta rájuk. A többnejűség némely népcsoportoknál követendő eszmény, rangot biztosít gyakorlóinak, mások szemében elvetendő és büntetendő. A természeti népeknél még ma is fennáll néhol a szexuális vendégbarátság: a ház gazdája kitüntetésnek tekinti, ha fölajánlott nejét a vendég elfogadja. (TÁRKÁNY SZŰCS Ernő a harmincas években itt-ott még tájainkon is meglevő szokásként említi 18 .) A csoport-eszme kötelező voltát G. SUMNER azzal szemlélteti, hogy a szokások, amelyek bizonyos gazdasági-társadalmi szükségszerűségből keletkezhettek, fennmaradnak még akkor is, ha már nemcsak hogy nem szükségszerűségek, de gátlóak is az illető közösség életében. A szokást ugyanis maga a hagyomány hitelesíti. A dolgoknak ezt az oldalát azért szükséges hangsúlyozni, mert a hagyományban mindig szét kell választani a már ártalmas, de a közösség által még elvállalt, vagy pedig az illető közösség számára egy bizonyos összefüggés-rendszeren belül még szükséges mozzanatokat. Indokolhatjuk ezt azzal, hogy a tradicionális, archaikusabb gondolkodásmód az öröklöttet nem kérdőjelezi meg. Másfelől helyesen vélekednek azok a tudósok, akik szerint az a tény, hogy ha valamit a közösség eredendően hitelesít, elfogad, elegendő indok arra, hogy az egyén maga is elfogadja, még ha úgy tűnnék is számára, hogy saját tapasztalata ezt nem erősíti meg. „Minden a hagyomány és az interpretáció révén él; ezáltal marad fenn, azaz marad élő" - mondja RICOEUR. 19 A „tradíció által vezérelt" közösséget (RIESMANN) az jellemzi, hogy az egyén belenő a közösségbe, minden értékét, valamint hibáit készen fogadja el, az egyén számára maga a tradíció mindent hitelesít. Hasonló gondolatot vet fel Erdei Ferenc is, aki szerint a paraszti közösségekben az egyénnek születése által kiszabott szerepe van, és attól nem térhet el. Ilyen feltételek mellett a csoport minden eszménye értékrendet képvisel, csak mert a csoport gondolkodási rendszerébe ez beleillik. És akkor - népi közösségekről lévén szó - elvállalja a hiedelmeinek egy részét is, amely az épp akkori tudásszintjével még megegyezhetik. Mind e példák azt sugallják, hogy a csoport-eszme azáltal válhat normatív erejűvé az egyénekre nézve (függetlenül attól, hogy valóban értéket képvisel vagy már nem), hogy a csoporton belül nem nyílt alkalom és lehetőség az alternatívákra. Ez a kialakult és rögzült csoport-eszme azt is megakadályozta, hogy a kívülről jövő hatásokat befogadja. Azokat idegeneknek, s mint ilyeneket „erkölcstelennek" is nyilvánítja. Szépen példázza ezt a szélsőséges és tudatos magatartást a székiek idegenkedése mindentől, ami kívülről jön. Az „idegen" visszautasítandó és félelmetes, így aztán a gondolkodásmód nem ismerhet „alternatívákat". Ezzel is magyarázható az a különös dolog, hogy egy bizonyos csoport-eszme még az ellentmondásosság, a visszahúzó jelleg ellenére is a csoport tagjai számára szentnek minősül. Hasonló gondolatot fejez ki G. SUMNER is más oldalról: az emberiség szokásai mögötti erkölcsöket vizsgálva, példák sokaságával mutatja ki, hogy minden közösség számára „erkölcsös" az, amit a csoport kialakított. Mindaz, amit a fentiekben kifejtettem, csupán munkahipotézis és sarkítás eredménye, hiszen a népi kultúra és ezen belül a népi értékrend is állandóan alakul, és 18 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő i. m. 285. 19 RICOEUR Paul: Struktúra és hermeneutika. In: Helikon 4 sz. 415-568.
