Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Selmeczi Kovács Attila: Tengelyhajtású kézimalmok a Tiszántúlon

viszonyítva. Európa közelebbi területein a recens néprajzi anyagban a változatos kézimalom-konstrukciók között nem bukkan fel tengelyhajtású szerkezeti forma.

19 Mindezen adatok alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a garatos tengelyhajtású kézimalom a Tiszántúlhoz kötődő speciális eszköztípus, amely sajátos helyi képződmény. A tárgyi anyag azonban nem elégséges annak felderítésére, hogy ezt a konstrukciót hol formálták meg először és milyen irányban terjedt el. Az általunk ismert legkorábbi példány 1776-ból származik, amelyet Kisújszálláson (Szolnok m.) használtak. A sódaráló néven szereplő muzeális tárgy formai-szerkezeti vonatkozásban teljesen megegyezik az eddig bemutatott eszközökkel (6. kép).™ A kézimalom gondosan faragott tőkéjének elülső oldalába a következő felírást vésték: ,,N (nemes) Pap István Uramé Anno 1776". A középen elhelyezkedő kovácsoltvas tengelyt a hajtókar alatt állványzat rögzíti, amelyen jól kivehető a garat és a szabályozó vályú rögzítésének nyoma. A kézimalom egyik lábába vágott hoszszúkás nyílás az ékkel mozgatható keresztfának adott helyet, amely a kőszabályozásra szolgált. Hasonló szerkezetű és dekoratív kivitelezésű kézimalmot őriz a Néprajzi Múzeum is 1796-ból, sajnálatos módon helymegjelölés nélkül. A tárgyat sóőrlőmalom néven tartják számon.

21 Ezzel a terminológiával a korábbi évszázadokban még gyakrabban találkozhatunk, amely a várak, nemesi udvarházak felszerelésének fontos tartozékát képviselő kézimalmot jelölt.

2

'

2 A szűkszavú adatokból azonban nem állapítható meg az eszköz szerkezeti sajátossága, legfeljebb anynyi, hogy stabil faállványzattal rendelkeztek.

23 Azonban nem tarthatjuk kizártnak, hogy ezen sóőrlő készségek között tengelyhajtású példányok is előfordultak. A meglehetősen bizonytalan történeti adatok ellenére is számolnunk kell a tengelyhajtású kézimalom-szerkezet történeti előzményeivel. Ugyanis a kora középkori, de a római régészeti malomkőleletek jelentős rsézénél a forgókő felső felületén nem található meg a hajtókar rögzítésére utaló bemélyedés. Ebből a tényből kiinduló rekonstrukció a római kori Aquincum kézimalmainak működtetését a recens formának megfelelő tengelyhajtású szerkezettel rögzítette. E működéselv szerint a hosszú vastengely lenyúlt az alsó kő aljáig, felül pedig karmagasságban vízszintes róddal forgatták. A forgókő őrlőfelületébe rögzített keresztvas szögletes nyílásában megszoruló tengely forgatta magával a felső követ.

24 A középkori kézimalom-szerkezetre utaló XI-XIII. századi rekonstrukció már nem számol ilyen szerkezeti megoldással. MÉRI István az Árpád-kori alföldi sima felületű malom19 Noha a garat nélküli tengelyhajtású szisztéma funkcionális ábrázolását nyújtja BUCUR, Corneliu I

97J- 63. és 27. kép, adatát nem lokalizálja. A szomszédos területeken, amint a Kárpát-medence nagyobb részén is, főképpen az egyszerű tőkés kézimalomtípusok vagy az áttételes hajtórendszerű garatos eszközformák mutatnak elterjedést. Vö. KISBÁN Eszter 1980. 20 Az eszköz a kisújszállási Helytörténeti Gyűjteményben van. NKCs F 21 731. CSALOG Zsolt felvétele, 1965. 21 Fényképét „Sóőrlőmalom 1796-ból" cím alatt közli DOMANOVSZKY Sándor (szerk.) é.n. 202. 22 Pl. a szentbenedeki kastély 1696. évi inventáriumában „egy kis só őrlő malom cum suis requisitis (tartozékaival)" szerepel. B. NAGY Margit 1973. 264. - A siménfalvai udvarházból 1636-ban ,,egy hitvány sóőrmény" meglétét jegyzik fel. B. NAGY Margit 1973. 78. - A regéci vár 1626. évi összeírásában szerepel ,,öt darab só és néha lisztet őrlő kisded kézzel forgató száraz malom és kézi malom szerestől". TAKÂTS Sándor 1907. 240. - A XVII. századból további számos adatot közöl még sóőrlő néven számontartott kézimalmokról LAMBRECHT Kálmán 1915. 16-17. 23 Erre utaló legrészletesebb adatot Kővár 1694. évi inventáriumából közli B. NAGY Margit 1973. 251. 24 A rekonstrukció a saalburgi múzeumi analógiákra támaszkodik. SCHAUSCHEK János 1949. 59. Az aquincumi anyag újabb vizsgálata is elfogadja ezt a szisztémát. PETŐ Mária 1977. 148-149. - Nyugat-Germánia, Skandinávia és Britania területén meghonosodott római kori provinciális kézimalmokat az i.sz. körüli időkből szintén tengelyhajtású formával feltételezi FORBES, R. J. 1956. 109-110.