Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Varga Gyula: Kisgazdaságok gépi felszereltsége a két világháború között a Berettyó völgyében

termesztéshez (pl. ingyen visszaadják a répaszeletet, bizonyos mennyiségű takarmányozásra való melaszt, sőt tekintélyes kész cukrot is). Általában előtérbe kerül a takarmánynövény-termesztés, különös népszerűségre tesz szert a lucerna s egyes falukban (Gáborján, Váncsod) a lóhere (itt bodorkának nevezik). 1941 után azonban mind fokozottabban éreztette hatását a háborús gazdálkodás: a fokozatosan bevezetett jegyrendszer, a beszolgáltatási rendszer végeredményben megkötötte a fejlődést. Az 1930-as években vidékünkön történt néhány esemény, amely az addig mozdulatlanságba merevedett parasztgazdaságokat valahogy kilendítette a holtpontról/'

2 Tájegységünkön 1936-1940 között több szerencsésnek mondható földszerzési akció zajlott le, részben a Gömbös-Darányi féle „telepítési" akciók, részben magánkezdeményezések útján/

3 Fontos, hogy csaknem minden faluban végrehajtották a tagosítást. A gazdasági válság éveiben - részben ínségenyhítő akcióként elég sok vízlevezető csatornát ásattak, ami sok addig vízjárásos földet tett müvelhetővé. Végül minden addiginál nagyobb lendületet vett a gazdasági szakpropaganda. Szakszerű ismertetések jelennek meg a kisgazdák által megvásárolható hasznos gépekről.

44 Mind több parasztfiatal iratkozik be a debreceni Középfokú Mezőgazdasági Tanintézetbe, a karcagi Mezőgazdasági Szakiskolába, még többen a berettyóújfalui Téli Mezőgazdasági Iskolába, ahonnan mint „aranykalászos gazdák" kerülnek vissza falujukba s mutatnak példát a gazdálkodásban. Még nagyobb jelentősége van a falukba kihelyezett úgynevezett ezüstkalászos gazdatanfolyamoknak. Mindezek együttvéve azt eredményezték, hogy 1940 körül már minden faluban több száz olyan kisgazda volt, aki valamilyen szinten kapcsolatba került a szakoktatással, aki, ha mást nem is ért el, de már más szemmel közelített a gazdasági újítások felé. A kor divatos agrár jelszavai, a „többtermelés", a „zöldmező mozgalom", a „kertmagyarország" eszméje

40 stb. Egyre több parasztfiút utaztatnak külföldre, főként Dániába, akik ott közvetlenül megismerhetik a korszerűbb gazdálkodás lehetőségeit. 1940-től bevezetik a „gazdasági elöljáró" intézményét, mely azt jelenti, hogy - némi tiszteletdíj fejében - minden faluban egyegy kiválóan gazdálkodó parasztember, meghatározott napokon szaktanácsokat ad az érdeklődőknek. Egyre több paraszt mintagazdaságot jelölnek ki.

46 A népkönyvtár hálózaton keresztül szakkönyveket juttatnak el a falukba. A Gazdakörök, Népkörök, Olvasó-, Közművelődési egyletek központjai lesznek a felpezsdülő gazdasági érdeklődésnek. A megváltozott gazdasági közszellem - sok gátló tényező ellenére - olyan változások csíráit ültette el, melyek, ha a háború ezeket el nem sorvasztja, bizonyára minőségi változásokat idéztek volna elő. A gépesítés terén tapasztalt változásokat a következőkben summázhatjuk : i. A hagyományos fogatos eszközállományt szinte minden birtok-kategóriában megújították. Ekében legfőbb újítás a tükörpáncél kormánylemez és az önkenős eketaliga elterjedése (ekkor már valamennyi gépgyár ezt a típust gyártotta). A korábbi kovács boronák helyett csaknem minden kisgazda megveszi már a gyári, 42 GUNST, 1976. 278. 43 VARGA, 1978. 85-86; VARGA Gyula: Berettyóújfalu gazdálkodása a két világháború között. Berettyóújfalu története 1981. 417-431. 44 A gépesítés vonatkozásában fontosabb közlemények: ROTHMEYER, 1936; SASS, 1936; FARKAS, 1943; SZARVAS, 1941; ERDEI, 1944; FARKAS, 1944; IHRIG, 1944; BARBARITS, 195945 SOMOGYI, 1941. 46 Ilyen volt pl. a konyári Kanta Gyula, a berettyóújfalui Sz- Pozsár István, a pocsaji Barta Károly, a derecskéi Vadász, Börcsök, Vezendi família, stb.