Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Varga Gyula: Kisgazdaságok gépi felszereltsége a két világháború között a Berettyó völgyében

még nem lehetett a parasztgazdaságok univerzális munkagépe, ahogy azt külföldjáró szakemberek nyugati országokban már tapasztalhatták.

31 12. SPORZON Pál is előszeretettel ajánlja a különböző magtisztító kisgépeket. A szelelő-, szórórosták ebben az időben már közismertek voltak s igen sokan vásároltak konkolyozókat (trieur) is. Igaz, hogy ezeket a gépeket egy gazdaság nem tudta kihasználni, így az volt szokásban, hogy egymástól kölcsön kéregették. Általában 40-50 holdon felüli parasztok vették meg s tőlük kéregették kölcsön a kisebb gazdák. Másfajta magtisztító gépet a parasztgazdaságokban még nem használtak, kivéve a cséplőgépek és a malmok eleve beépített szelektorait. 13. Meglehetősen divatos gép lesz a szecskavágó és a répareszelő gép. Ezeket nagyon sokszor már 5-10 holdas kisparasztok is megvásárolták, bár - különösen a szecskavágót - a gazdáknak több mint fele egymástól kölcsön kéregette. A napi használatra szükséges répát, tököt legtöbben még késsel vagy kézi répareszelővel aprították fel. 14. Tengeri szártépő gépet kisgazdaságokban ekkor még nem használtak. 15. Kézi daráló nélkül szinte egyetlen 5-10 holdon felüli kisgazda porta se lehetett. Sokan őrizték még a régi kődarálókat, de mind többen vettek acélkorongokkal működő darálókat. A legszegényebbek a gazdák portáján darálták meg kevéske kukoricájukat. Az évtized végefelé sok falusi malomban és traktor mellett állítottak fel - részért őrlő - darálómalmokat. 16. A kézzel hajtható, lendkerekes kukoricamorzsolók ebben az időben még nem gyakoriak. Nagyobb gazdák, esetleg terményfelvásárló szövetkezetek, gazdakörök vettek ilyet, melyet aztán alkalmanként - megfelelő vám fejében - kölcsön adtak. Különben a napi szükségletre való tengerihántás ebben az időben még kizárólag kézi eszközökkel történt. 17. Javasolta SPORZON Pál a kisebb szüretelőgépeket, borsajtókat, szőlőzúzókat. Tájegységünk kis szőlőskertjeiben a szőlőzúzót ekkor még egyáltalán nem ismerték. A lábbal kitaposott törkő kisajtolása még többnyire az ősi, faorsós sajtóval történt, vagy ügyes gépészek szerkesztettek hasonló fa szerkezetű, de már fém csavarorsóval rendelkező sajtókat. Szőlőskertenknét 8-10 ilyen sajtó volt, melyet aztán vám fejében használhattak a közelebbi szomszédok. Ebben a korszakban vált nélkülözhetetlenné az egyszerű szivattyúval működő, háton hordozható permetezőgép, melyet minden szőlőbirtokos kénytelen lett beszerezni.

32 18. Keltetőgépnek ekkor még hírét sem hallották falvainkban. Nem is csoda, hiszen a gépi keltetés technológiája ekkor még elég kezdetleges volt. 19. Álig ismerték még a különböző tejgazdasági gépeket. Vidékünkön a tej gazdálkodás nem lépte át a hagyományos kereteket. Legfeljebb egyszerű, fából készült vajköpülőjük volt. A szeparátorok az ekkortájban alakuló tej szövetkezetek útján jutottak el a falukba, de hűtőgépeket, vajköpülő gépeket még ezek se tartottak. A fentieken kívül javasol még SPORZON Pál néhány olyan kisgépet, amelyek vidékünkön táji okok miatt se terjedhettek el (váltóeke, aszalógép stb.). Ugyanakkor nem tesz említést a hagyományos eszközök egész soráról, amelyek nélkül az itteni parasztgazdaságok elképzelhetetlenek. így pl. elképzelhetetlen parasztgazdaság legalább egy, de néha több szekér nélkül.

33 A téli közlekedéshez a szánkó is nélkülöz31 A szántógép-tulajdonosok érdekvédelmi szervezeteként az OMGE 1926-ban létrehozta a Szántógép-tulajdonosok Országos Szövetségét. Az OMGE 1925-26. évi jelentése. Bp., 1927. 87; L. még: Köztelek, 1928. mj. 21. 935-936; máj. 24. 906; júl. 1. 1122. 32 Legújabb az 1924-ben megjelent „Glóbusz" permetező, Kund Ede találmánya. Köztelek, 1924. V. 18. 545. 33 A környékre jellemző szekeret ismerteti: MADÁR, 1973. 81-273.