Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Nagy Olga: Szempontok a paraszti értékrend vizsgálatához

ja a példázatokat arról, hogy a faluban milyen nagy szégyen éri azt, akit tolvajságon kapnak. Semmilyen vétségnél nem marad el a büntetés és persze a különböző példázatok mások életéből, akik így, meg úgy jártak. Ugyanígy a lányokba már kicsi koruktól belesulykolják azt, hogy legfőbb hozományuk, kincsük a „jó viselkedés", az, hogy ne engedjenek a fiúknak, hogy „vigyázzanak magukra". Havadon számos beszélgetésből kiderült, hogy még a középiskolás lányokra is vigyáznak. (Más kérdés az, hogy gyakran hatástalanul.) Az idős nemzedék tartja magát a régi elvhez és szokáshoz, hogy a fiataloknak nem szabad egyedül maradniuk.

11 Persze a nevelés nem valami finom pszichológiai ráhatással, még kevésbé jutalmazással, sokkal inkább büntetéssel történik. A gyermeket már egészen kicsi korától kezdve folyton-folyvást arra oktatják, hogy mit szabad és mit nem szabad. Elkezdve attól, hogy melyik kezével fogja, illetve ne fogja a kanalat. Minden, ami szabad, az „szép", minden, ami tilos, az „csúnya". A büntetések hagyományos eszközeit öregek és fiatalok egyformán elismerik és alkalmazzák. A virgács mindenütt jelenvaló, hatásos eszköz. Többen is elmondták, hogy nem is volt szükséges használni : elég volt, hogy a gyermek tudta, hogy ott van a gerenda fölött vagy a szekrény tetején. Természetesen, a tiltott cselekedet az, amely nem, a helyes pedig az, amely beleilleszkedik az értékrendbe. Mind a büntetések, mind a példázatok megegyeznek abban, hogy a munkára, szorgalomra, kitartásra való nevelés mellett az erkölcsös életre való nevelés a családban nem az erények felmutatása, hanem azáltal történik, hogy a tiltás megszegése esetében várható veszedelmeket, buktatókat tudatosítják. Ez az életre, pontosabban a paraszti közösségbe való beilleszkedésre történő nevelés nem fejlesztheti ki a gyermekben a bűntudatot, de mindig tudatosítja a közösség ítéletét arra az esetre, ha hibázna. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a vallási különbség ebben az esetben értékrendi tényezőként hat: egy katolikus gyermekben a rendszeres gyónás, a bűnök felsorolása az Istenre való utalás stb. belső lelkiismereti folyamatot is elindíthat. Mindez persze csak előkészítés arra, hogy a gyermek később beilleszkedhessek a közösségbe, mely nem ismer bocsánatot. Keményen bünteti, miként erről még szó lesz, azokat, akik a közösségi normákat megszegik. Ezt szóval is belesulykolják a gyermekbe: „Vigyázz, mit teszel, megszólnak. Megtudják". „A mezőnek szeme van, az erdőnek füle van." Ilyen és ezekhez hasonló intések beleplántálódnak a közösség jövendő tagjaiba. A közvélemény szerepe az értékrend kialakításában Dimitrie GUSTI, a kiváló szociológus figyelmeztet a közvélemény kutatásának fontosságára. Szerinte ez olyan vizsgálatra érdemes pszicho-szociális jelenség, amely nemcsak a hagyományokat irányítja, hanem a konformizmust is; ugyanakkor változásában lemérhető a hagyományokhoz való viszonyulás ; az új befogadásának tendenciája is. A falu közvéleményét olyan - az egyénre súlyosodó - ellenőrzésben, illetve erkölcsi szigorban érzékelhetjük, amelynek kialakulásában a külső hatósági, valamint Ii Igen érdekesen derül ki itt az idős és fiatal nemzedék már nagyon eltérő értékrendje. A fiatalok az erkölcsi szigorban csak az elviselhetetlen korlátozást látják.