Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Szabó László: A parasztüzem szervezetének néprajzi vizsgálata

zonyos speciális tevékenység nagy erővel vesz részt az összjövedelem kialakításában, ott speciális szerkezetű, a közösség egészét jellemző vagy rétegképző üzemszerkezetről beszélhetünk. Ilyenek pl. a Hór völgyének fafaragó falvai, a Zempléni hegyvidék vagy a Bükk drótos és üveges falvai, a korondi közösség fazekasai. Ezek az ipari jellegű tevékenység mellett paraszti életet élnek, földet művelnek, s számos egyéb tevékenységet végeznek. Ám parasztüzemük jelentős jövedelmet vesz, s éppen ezért nagyarányú tevékenységet is leköt ebben az irányban. Ahol ilyen tájilag megjelenő, közösséget jellemző tevékenység fejlődik ki, ott jellegzetes arculatú parasztüzemek alakulnak ki, s átrendeződik az egész tevékenység szerkezete. Másutt ilyen tevékenységet csupán egy-egy réteg folytat (pl. a jászdózsai summások a fokhagymatermesztést; a Kiskunfélegyháza környékiek a lúdtartást, -tömést; a kiskunmajsaiak a kupeckedést). E speciális tevékenységek is jellemzőek a közösségre, s jellemző üzemszerkezetet hoznak létre a különben vegyes típusú üzemen belül. A néprajz éppen ezeket a speciális tevékenységeket tárta fel korábban, s azért mert ez egy egész közösséget jellemzett (gömöri fazekas falvak, mcczenzéfi kovácsok, csányi dinnyések) üzemszervezeti szempontból fei sem merült vizsgálatuk. Közösségi jellegűnek tartották, s jellemző üzemtípusát, a mezőgazdasági termeléshez való viszonyát nem tárták fel. Természetes, hogy különböző társadalmi szinten, egy közösségen belül is üzemtípusok egész sora deríthető fel, s döntő lehet a földtulajdon, földhasználat miatt a mezőgazdasági jellegű tevékenységek és más tevékenységek aránya. Ott is, ahol jellegzetes speciális tevékenység nem alakult ki, s a vegyes üzemek dominálnak, ezek eltérő, társadalmi helyzettől meghatározott típusai megfelelő sorba és arányba állíthatók egymással, s a közösség jellemzésére használhatók fel. Ahhoz azonban, hogy nagy területen jellemezhessük az eltérő és jellegzetes üzemtípusokkal a közösségeket még hatalmas gyűjtőmunkára van szükség, s az itt lefektetett elveknek részletesebb, finomabb kifejtésére. IRODALOM ACSÁDY Ignác 1908. A magyar jobbágyság története, Bp., 1908. ANDRÁSFALVY Bertalan 1965. A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és XIX. században. Pécs, 1965. Uő.: 1973. A Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítésig. Szekszárd, 1975. Uő.: 1978. A táji munkamegosztás néprajzi vizsgálata. Ethn. LXXXXIX (1978). BAKÁCS István 1930. Trauthsohn herceg regéci uradalmának terméseredményei a XVIII. században. Bp., 1930. BALASSA Iván i960. A magyar kukorica. Bp., i960. BÁLINT Sándor 1962. A szegedi paprika. Bp., 1962. BALOGH István 1937A debreceni tanya. Debrecen, 1937. Uő.: 1934. Határhasználat Hajdúböszörményben a XVIII. században. Ethn. LXX (1954).