Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hegyi Imre: Fejezetek a Bakony erdei állattartásának történetéből

a hóban is megjáratták. A második káforka gabonát cséplés után szedték a pásztorok, de általában mindig csak 1-2 zsáknyit, amit a gazdák útközben (alkalmilag) bevittek egyik vagy másik malomba.

40 Libapásztort is rendűtettek a bíróval az aszszonyok, akiknek a libáit saját gyermeke nem tudta megőröznyi. Május első vasárnapján ver tik fókábo a libákat. A reggeli hajtást a megszokott helyeken tülkölve végezte a kanász, a tehenes hatalmas karikásostort hordott magánál, azzal pattogtatott, durrogatott kihajtáskor. Először a tehenes hajtott ki, a kanász csak utána. Terelő eszközük az ostor: a tehenesé néha a 7-8 m-t is elérte, a kanászé rövidebb, majdnem csak a fele. A tehenes ezen kívül hatalmas furkósbotot is hordott, ugyanilyen felszereltsége volt a bojtárnak is. A kanász kürtje magyar ökör szarvából készült, de az első világháború után - amint a parasztság kezén elfogyott ez a szarvasmarha - egyre gyakoribbá vált a katonai rézkürt. Az erdőre, makkoltatásra menő kanászok elmaradhatatlan eszköze volt mindvégig a hosszú nyelű kanászbalta. Terelőállatként nagy testű, fehér, fekete és néha piszkos fehér színű kutyákat emlegettek az egyik pásztordinasztia - a Magoshegyi család - idősebb tagjai. Híres pásztorfamilia volt a környéken a Beke, Sinka, Hodop, Szarka, Bene, Feszes. Ezek több nemzedéken át pásztorsággal foglalkoztak. Emlékszik a környék egy Puklendi nevű kanászra, aki egész éven át kint lakott kunyhóban az erdőn, rideg kondát őrzött. A juhászok, nevük után ítélve, a késői nemzedékek során is az egykori céhes juhászat német eredetű családjaiból kerültek ki, mint Rumpler, Gansperger, Stole, Dájcs stb. Ha levéltári forrásanyagunkat összevetjük az adatközlők emlékezéseivel, úgy találjuk, hogy az erdei ridegtartás családonként űzött és fenntartott formája körülbelül a XIX. század derekán kezdett rohamosan hanyatlani s eltűnni, noha teljes elsorvadása kitolódott az I. világháborúig. Ma már aligha vállalkozhatnánk annak kiderítésére, vajon évekig egyfolytában való kinttartózkodásról van-e szó vagy időnkénti megszakításokkal történt az az erdei őrzés, amikor a gazdák saját fiaikkal őriztették kondáikat a Bakony Borjúkút, Hamuház, Mellár, Hétház körüli erdeiben. A szájhagyomány igen erős állítása szerint a legénykedni kezdő nagyobb gyermekek kimentek az erdőre s csak évek múlva tértek haza, amikor katonaállításra vagy házasodni kellett a faluba menniük. A leányt sokszor nem is maguk választották ki, hanem még távollétükben a szüleik.

41 A pásztorok közé az erdőre ki-kilátogató falusi legényekről a járási és megyei közigazgatási körözőlevelek vagy currens-levelek is sokszor tesznek említést. Nem vált lelki épülésükre az ilyen erdőre járás. Kun József veszprémi főbíró 1824. december i i-én kelt currens-levelében faluról falura figyelmezteti a helységeket: „Oszlop és Nána Helységbéli legények fel vágynak adva hogy ők a Bíróktul függeni nem akarnak, az Uttzákon szabadon pipáznak, az engedett Órán túl egész éjtzaka is D ombéroznak. Meg hagyatik mint a nevezett Helységbéli Bíráknak, mind pedig a 40 A csetényieknél egy helyi szokás alakult ki, amelyről más falvakból nincs adatunk. A pásztorok tartottak kecskét és a tavaszi ollót, gödölyét húsvétra levágták, húsát ajándékba, széthordták a jobbmódú gazdáknak ünnepi eledelnek. A gazdák ezt az irántuk megnyilvánuló „tisztességet" megfelelően viszonozták. - EA 7896, 9. 41 EA 6315, 162. 1. - A tolnai Sárközből is van adatunk hasonló jelenségről, amikor a kiterjedt ártéri „vad, szabad világba egyszercsak kijött a legény apja vagy anyja, és megkereste a fiát hangosan kiáltozva: Gyere fiam haza, mert megházasodtál! A legény pedig: Aztán édesapám, kit vettem el? - Gyere haza, majd meglátod. A fiú hazament és elvette azt a lányt, kit a család kiszemelt." - ANDRÁSFALVY, 1965, 41. - A családi legeltetés serdülő fiúkkal, házasulatlan legényekkel hasonló módon történt a XIX. században a Mátra-vidéki, Bükk-vidéki palócoknál, s Baranyában is. - Paládi-Kovács Attila szóbeli közlése.