Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Hegyi Imre: Fejezetek a Bakony erdei állattartásának történetéből

HEGYI IMRE FEJEZETEK A BAKONY ERDEI ÁLLATTARTÁSÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL A magyar néprajzi irodalom a pásztorkodás területén legtöbbet az Alfölddel foglalkozott. Népi állattenyésztésünk múltjának és ősi rendszerének feltárása közben a szilaj- és ridegtartás látszott szorosabban főleg az Alföldhöz kapcsolódónak, noha szórványos feljegyzések és tanulmányok ugyanezt a pásztorkodási rendszert nyilvántartják hazánk erdős-hegyes vidékeiről is.

1 TÁLASI István ,,A bakonyi pásztorkodás "-ról írott máig alapvető tanulmányában a jövő kutatások irányát jelölte ki: ,,Hogy állattenyésztő kultúránkat gyökeresen megismerhessük, a jövőben a dombés hegyvidékek vizsgálatával behatóbban kell foglalkoznunk". Az élő hagyomány szóbeli adatközléseit szembesítve a történeti okleveles források adataival, úgy találta, hogy az eddigi eredmények tanúsága szerint állattenyésztő kultúránk az ősi alapokon mindenütt megegyező, s ,,a rendszeren belüli egyes jellegzetességek tájés növényföldrajzi szempontból mondanak újat, viszont sok érdekeset".

2 Ezt a kutatási eredményt elhatároló jelentőségűnek kell tartanunk.

3 Tálasi megítélése szerint az Északi-Bakony erdős-hegyes vidéke a rideg állattartás relikturnterületeként fogható fel, ahol azonban már csak elemeiben él és tanulmányozható ez a gazdálkodási ág/

1 A Bakonyt általában is a dunántúli erdei élet egyik legősibb területének tartja;' melynek hagyománymegtartó erejét mind vízszintes, mind függőleges tagoltságában, az ebből következő mikroklímában, a növénytakaróban s mindezeknek az ott élő emberrel és állatvilággal való szimbiózisában kell keresnünk.'

1 Konkrét helyválasztását a természeti adottságok mellett a társadalmi viszonyok és ezek történeti múltja sugallta, amikor kutatásai tárgyául Szentgál népi állattartását jelölte meg, mely ,,az Alföldtől meglehetősen távol fekszik, közvetlen hatásról tehát nem lehet szó".' 1 TÁLASI, 1939. 9. 2 TÁLASI, 1939. 9. 3 PRINZ Gyula a magyar gazdálkodás formai-minőségi megoszlását tájanként bemutató térképe a Vértesnek a Kisalföldre leereszkedő, erdő borította hegyoldalait jelöli meg a dunántúli szilaj pásztorkodás maradványterületeként. - PRINZ-TELEKI, II. 4394 TÁLASI, 1939. 9—37. 5 TÁLASI, 1942. 164-172. 6 A felismert probléma legtágasabb kibontását, az idevágó eredmények összefoglalását MENDÖL, 1932., valamint CHOLNOKY, 1922. munkáiban találhatjuk fel. 7 TÁLASI, 1939. 10.