Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Szalontai Barnabás: Élet a nyírbátori parasztházban
6. kép. Konyharészlet. Nyírbátor, Gyulaji u. 64. Elek Emil felvétele ját, ruháját elégették, esetleg a cigányoknak, szegényeknek adták. Több háznál még a halott ágyán is túladtak. A parasztház életének rendjét a munka és a tisztaság szabta elemi követelményeken túl külön illemszabályok is szabályozták. Ezek nem annyira a család tagjai között érvényesültek, mint inkább a vendégekre és azok fogadására vonatkoztak. A vendégnek a házba való belépés előtt illett megtörölni lábát, majd belépve a férfi vendégnek kalapját az ágyra tenni vagy a fogasra akasztani. A kedves vendéget azonnal a szobába invitálták és hellyel kínálták. Gyakran látott, közeli rokont, szomszédot nem mindig vezettek a szobába, s ők azt sem vették zokon, ha a háziak megkezdett munkájukat jelenlétükben is folytatták. A jóbarátot, ha étkezéskor toppant be, étellel is megkínálták. A ritka, tisztes vendéget a tiszta szobában fogadták. A hét meghatározott napjain járó koldus csak a pitvarba léphetett, az ajtóban állva megkapta az alamizsnát, majd távozott. A vendéget a kapuig volt szokás kikísérni, ennek elmulasztása súlyos sértést jelentett. A mindennapos vendégek viszont nem várti|jjjgfel a háziaktól, hogy kikísérjék őket. Akit nagyon szerettek, becsültek, még az utcán is elkísérték egy darabon. A lakóház egyik fő funkciója, hogy helyet ad számos olyan tárgynak, kelléknek, amely az ember mindennapi életéhez elengedhetetlenül szükséges. A paraszti gazdaság tárolótere tulajdonképpen az egész telek, sőt a parasztember telkén kívül is tartott bizonyos javakat. A parasztgazdaság eszközkészletéből a lakóházba általában azok a darabok kerültek be, amelyek nem a mezőgazdasági munkával, hanem a háztartással, az otthoni élettel kapcsolatosak. A tárolási funkció jelentőségét mu-