Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Kósa László: Ember és táj

számítva később főként építőanyagként kezelték és tüzelőfát termeltek ki belőle, ma már elsősorban féltett ipari nyersanyag. A környezetváltozás hatása kiterjedt a kultúra más területeire is. Az, hogy Magyarországon az utóbbi évszázadokban sok vidéken a föld, agyag, sár szolgált fő építkezési anyagul, nyilvánvalóan összefüggött az erdők használatának, a faizásnak fokozott földesúri korlátozásával. Az állat- és növényfajták kicserélődése a táplálkozás összetételére az étkezési szokásokra és ezen keresztül az ízlésre is kihatott. A szántóföldi és kertészeti öntözés nélkül, ami nálunk a lecsapolás utáni intenzív mezőgazdaság tipikus jelenségeként tűnt föl, mai táplálkozási kultúránk elképzelhetetlen volna. A történeti vázlat a modern iparosítás tájátalakító hatásának megállapításával kapcsolódik a jelenhez. A közelmúlt környezetváltozásaival párhuzamosan haladó újabb történelmi méretű életmódváltás fölmérése és értékelése ismét olyan feladat, amely jórészt még elvégzetlen, és amiben a néprajznak szintén meg kell találnia a maga sajátos részterületét. Tudjuk, a fentebb Magyarországra jellemzőnek mondott három tájfajtát is veszélyezteti a környezetet károsító ipari és mezőgazdasági tevékenység, a hazai kultúrtájak természeti védelme nem megoldott kérdés. A múltba tekintve, az ismereteket mérlegelve természetesen a néprajzi kutatás sem a valamikori állapotok viszszaállítását tartja megoldásnak. Annál inkább fontos a modell tanulsága, azé a modellé, amely összhangot képvisel, melyre többször hivatkoztunk: bármilyen fokon is van egyensúly a természeti környezet és tájat alakító ember között. • IRODALMI TÁJÉKOZTATÓ írásom tematikája nagy tömegű néprajzi cikk és tanulmány hivatkozását kívánná meg, terjedelménél és jellegénél fogva azonban ennek kivitelezése lehetetlen. Hasonlóan nincs alkalom a történeti munkák fölsorolására. Megoldásként az kínálkozik, hogy azokat az önálló könyv- vagy kiadványalakban megjelent műveket soroljam fel, jelöljem meg, amelyek véleményem kialakításához leginkább hozzájárultak, adatgyűjtésemet speciális ismeretekkel tetemesen bővítették: KOSA László. - ANDRASFALVY Bertalan: Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig. Szekszárd, 1975; GALLACZ János: Monográfia a Körös-Berettyó völgy ármentesítéséről és ezen völgyben kialakult vízrendező társulatokról I—II. Nagyvárad, 1896; GUNDA Béla: Ethnographica Carpatica. Bp., 1966; HEGYI Imre: A népi erdőkiélés történeti formái (Az Északkeleti-Bakony erdőgazdálkodása az utolsó kétszáz évben). Bp., 1978; KAÁN Károly: Alföldi kérdések. Bp., 1939; KÁROLYI Zsigmond: Vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon. Bp., i960; KOLOSSVÁRY Szabolcsné szerk.: Az erdőgazdálkodás története Magyarországon. Bp., 1975; KÓS Károly: Mihez kezdjünk a természetben? Bukarest, 1968; SZABÖ Attila-PÉNTEK János: Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Bukarest, 1976; TAGANYI Károly: Magyar erdészeti oklevéltár I—III. Bp., 1896; TAKÁCS Lajos: A Kisbalaton és környéke. Kaposvár, 197S; TAKÁCS Lajos: Irtásgazdálkodásunk emlékei. Bp., 1980; VAJKAI Aurél: A magyar nép természetismerete. Bp., 1948.