Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Cs. Tábori Hajnalka: Díszes vértelekformák Egyeken
15. kép. Szellőzőnyílások ni, társadalmi helyzet kifejezésére utal. Kérdés azonban, hogy mivel magyarázhatjuk a díszítésben szintén jelenlevő és nagy formai változatosságot mutató sokkal inkább egy ősi, pogány s szimbólumrendszer jelképvilágába tartozó elemek meglétét. Vegyük sorra tehát az egyeki vértelekállomány főbb típusait: 1. Tapasztott vértelek. Ez a legegyszerűbb és a legrégibb típus. Még a XVIII. századi protestáns hagyományokra vezethető vissza. Szellőzőnyílásai egyszerűek; kör, szív vagy négyszög, mindenkor központi vagy szimmetrikus elrendezésben. 2. Deszka vértelek. Szám szerint is fölényben van még napjainkban is. A legszebb példányok feliratuk tanúsága szerint 1870 és 1930 között keletkeztek. Ez a fél évszázad volt az az időszak, amikor a helyi mesterek kezén kivirágzott ez a díszítésmód, és egy számottevő paraszti réteg igényét kielégítette. A szakirodalom rendszerezéséből ismert típusoknak nem mindegyik változata mutatható ki Egyeken, ugyanakkor érdekes helyi típusokkal találkozunk. Nem sikerült már találni a deszka vértelek legkorábbinak tartott ún. átlós vagy sugarasnak is nevezett változatát, amit hajdan egy díszesen fűrészelt takaróléccel díszítettek, talán a régi ágasfák faragott ékeinek az emlékeként. 10 Azonban ennek az átlós deszkázaté vérteleknek a változata lehet az a típus, amelyiken a deszkázat középen egy széles sávban állóhézagosra vált. Megmaradt a függőleges takaróléc is, mint életfa motívum, tovább él az állóhézagos változatokon. Gyakran jelentkezik T ágas formájában. Ilyenkor a takaróléc vízszintes szárai fölötti oromcsúcsban gazdag applikációval ké16 GILYÉN Nándor 10S0. 160.
