Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bárdi Ida: A hódmezővásárhelyi tanyaudvarok építményei

górék, az istállóból lomtár lesz, a szérű helyét és a csapások többségét régen be­nőtte a fű. A tehén, esetleg néhány birka jól megfér az istállóban a tüzelővel és a limlomként megőrzött gazdasági eszközökkel együtt. A régi szép idők elmúltán saj­nálkozó gazda és gazdaasszony csak a városban lakó gyerekeken és a rádión, eset­leg újságon keresztül tartja a kapcsolatot a megváltozott világgal. Egészen más a helyzet a következő típusban. Itt javakorabcli emberek élnek, dol­goznak, új módon, megváltozott célokért. Intenzív állattartás, gépesítés, korszerű­sítés a fő jellemzők. E tanyákban gyakori látvány az univerzálisan felhasznált sze­mélygépkocsi, s a sokféle háztartási-gazdasági gépet, ha nincs bevezetve a villany, aggregátor működteti. A tanyai házat a városiak mintájára alakítják át. Itt telje­sedik ki a tanyai építkezésben a harmincas évek konjunktúrája alatt megindult fo­lyamat. Legalább két szobát építenek, vagy toldással, vagy belső átalakítással. Legtöbbször a régi kamrát számolják fel, s szoba lesz abból is, mivel ebben az új életformában megszűnt a régi funkciója. Helyette az ereszaljából választanak le éléskamrát, „gangot" vagy előszobát, nyárikonyhát. Megjelennek a modern búto­rok is. Az életmódot nem a tradíciók, hanem a célszerűség szabja meg. A gyerekek jobb anyagi boldogulásáért, városi lakásért, vagy egyszerűen csak pénzért (azaz jobb életért) dolgoznak. A harmadik típustól elsősorban az választja el ezeket az embereket, hogy életük egy részét még a régi tanyai gazdálkodásban élték le, ér­zelmileg is kötődnek a tanyához, s tapasztalataikat bővítik ki és használják föl az új helyzetben, a háztáji gazdálkodás keretei között. Akik a hasonló korúak közül erre nem voltak képesek, azok búcsút mondtak a tanyának, s többnyire a mező­gazdaságnak is, és a gyorsan fejlődő városi iparban kerestek megélhetést. A harmadik típust kétféle sorsú tanyák alkotják; mindkettő a megszűnést je­lenti. Első a teljes megsemmisítés, a lebontás. Az egykor volt tanyára csak itt-ott emlékeztet a vályoghagyta szürke folt a téeszek szántásait. Ha nem bontják le az elhagyott tanyát, akkor valamelyik termelőszövetkezet majort épít köréje, vagy át­alakítja dolgozói számára lakásnak. A majorban lakók persze többnyire tanyának nevezik a valódi tanya helyére épült üzemet és munkásszállás-komplexumot is, a tanya szó ekkor a majorság szinonimája, de az eredeti jelentéshez természetesen már semmi köze. Az új funkció aztán természetesen új tanyakép kialakulását hozza magával előbb vagy utóbb. IRODALOM NAGY Gyula 1975. Parasztélet a Vásárhelyi-pusztán. Békéscsaba. TÁRKÁNY SZŰCS Ernő T 96 1. Vásárhelyi testamentumok. Budapest.

Next

/
Thumbnails
Contents