Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bárdi Ida: A hódmezővásárhelyi tanyaudvarok építményei

zátartoztak a tanyaudvar képéhez. Ezek vagy magas lábon álltak, vagy hosszában az istálló eresze alá voltak felszögelve. A tanyákhoz tartozó fáskertek már a 19. századi tanyaleltárak némelyikében is szerepelnek. Ezek mindvégig megmaradtak, csupán állományuk cserélődött ki; a nemes fajták, oltványok elterjedését elősegítette a város által 1856-ban létesített faiskola is, ahol olcsón lehetett facsemetékhez jutni (országosan valamivel később, az 1894. XII. tc.-ben foglalkoztak a fásítás kérdésével).

4 A bekerített kert többnyire a lakóházhoz kapcsolódott, benne az igénytelen, kevés gondozással is beérő szilvafák mellett meggy-, dió-, birsalma-, nyárialma- és nyárikörtefák, itt-ott mogyoróbokrok sorakoztak. Ha a talajt képes volt elviselni akkor néhány tőke szőlőt is ültettek, a filoxéravész után természetesen túlnyomórészt a bőven termő amerikai fajtákat, direkttermőket. A szakszerű gondozás hiánya miatt a kert növényei hamar tönkrementek, elcsenevészesedtek. Annál szebb példányok nőttek akácokból, eperfákból, nyárfákból. A gazdák főleg jegenyenyárjaikra voltak büszkék, számon tartották ültetésük idejét, körülményeit, növekedésük ütemét. Ezek a fák a tanyai emberek számára mintegy házszámként szolgáltak; a nyárfák száma, nagysága szerint messziről meg tudták mondani, ,,ki tanyája ez a nyárfás". Mihelyt bevett szokássá vált az asszonyok tanyai tartózkodása, megjelentek az udvarokon, a tanyaház előtt vagy az ablak alatt a néhány négyzetméternyi virágos10. kép. Nyeregtetős tyúkól (Bajusz József tanyája, T. 593.) 4 1894.!XII. tc. 43-45. §.