Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bárdi Ida: A hódmezővásárhelyi tanyaudvarok építményei

kct hombárok, tégla- vagy falábakra helyezett nyeregtetős épületek váltották fel. A hombár padlója négy, téglalap alakúra összeállított gerendából s a rászögelt desz­kalapokból állt. A falakat sárból, vályogból rakták, de nem volt ritka a betapasz­tott, fonott vesszőfal sem. A hombár összeállított vázát a piacon árulták (tető nél­kül), s szántalpakon vontatták el végleges helyére. A hombár elsősorban a gabona­magvak tárolására szolgált, de a szükséghez képest tartottak benne mást is, pl. őrölt takarmány féleségeket, darát, lucernalisztct stb. Ahol nem volt hombár, ott a tanyaház padlására került a gabona, aminek természetesen előfeltétele volt az épít­kezésnél a mennyezet előrelátóan erősebb kivitelezése. A vásárhelyi tanyákon viszonylag ritkán építettek külön tárolót a szálastakar­mányoknak. A réti széna, pillangós szénatermés egy részét a szérűn rakták koráb­ban boglyákba, később kazlakba. Egy meghatározott időre (egy-két hétre) elegendő mennyiséget pedig vagy már hordáskor, vagy tél idején folyamatosan az istálló padlására, vagy az istálló mellé ragasztott kis féltetős helyiségbe raktak be. Néhol az istálló hátához építették a szénatárolót. A Pusztán kandinak nevezték ezeket, s feljegyzések szerint az első világháborúig voltak használatban. 3 Az általam vizsgált tanyák némelyikén még megvolt a takarmánytároló, de külön szót nem használtak megnevezésére, egyszerűen az istálló tartozékának tekintették. Napjainkban persze már nem takarmányt, hanem tüzelőt, ilyen-olyan limlomot tartanak benne. A tanyák többségében neveltek galambokat is, tehát a galambdúcok szintén hoz­7. kép. Kővázas góré Csáki Máté tanyáján (T. 232.) 3 NAGY Gyula 1975. 253. o.

Next

/
Thumbnails
Contents