Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Bárdi Ida: A hódmezővásárhelyi tanyaudvarok építményei

S- kép. A régi istálló Tóth Imre tanyáján (Tanya 543.) A góré - így nevezik vidékünkön a csöves kukorica tárolására többnyire lécekből emelt épületeket - már a belterjesebb gazdálkodás térhódítására utal. Elterjedése nemcsak a nagyobb arányú kukoricatermesztés mutatója, hanem a modernebb földművelési technikáé is. A korábbi háromnyomásos gazdálkodás helyett uralkodóvá válik a vetésforgó, amelyben a kukorica és a többi, lassanként terjedő takarmánynövény az ugarolást helyettesíti. A góré általában a háztól balra állott. Jobbmódú gazdák már sokat adtak a tartósságra és mutatósságra is, ezért kővázas (téglaoszlopokra, téglafalakra rakott) górékat építettek. Ezek a nagy befogadóképességű, néha szinte erődítményre emlékeztető górék hasonlóak azokhoz, amelyek bihari elterjedtségéről, sajátosságairól DANKÓ Imre írt. Az eltérés mindössze annyi, hogy míg Biharban kőkerítéssel, kőkapuval együtt épültek, addig vidékünkön magányosan álltak és csak módos gazdák udvarán találhatók. NAGY Gyula a vásárhelyi Pusztán szintén talált efféle kukoricatároló épületeket gazdagabb tanyákon.

2 A századfordulótól kezdve minden tanyán megvan a tyúkól ilyen vagy olyan formája. Korábban nem mindenhol fordítottak erre gondot; a parlagi tyúkok a disznóól padlásán, a kocsiszínben vagy egyebütt „ültek el", de nemigen számított ritkaságnak az sem, ha egyszerűen a tanyaudvar valamelyik alkalmas fájára húzódtak föl éjszakára. Sok helyütt csak időszakos hajlékokat készítettek nekik, nádból, később kukorica- vagy napraforgószárból. Sokáig használatos volt a földbeásott, 2 NAGY Gyula 1975. 250. o.