Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Sztrinkó István: A réti mészkő a Duna-Tisza közi építészetben

SZTR1NKÓ ISTVÁN A RÉTI MÉSZKŐ A DUNA-TISZA KÖZI ÉPÍTÉSZETBEN A Duna-Tisza közét, mint általában az Alföldet a föld- és sárépítkezés tipikus területeként tartja számon a népi építészet szakirodalma. Ez érthető is, hiszen a legtartósabb építőanyagot, a követ távolabbi vidékekről lehetett csak költséges szállítással beszerezni. Erre egy-egy közösség természetesen csupán a legrangosabb egyházi vagy középületek emelésekor vállalkozott. A két folyó mentén ez nem is jelentett különösebb gondot, ám a víztől távolabbi területeken, ismerve a korábbi évszázadok közlekedési viszonyait - igen nagy erőfeszítést kívánt a kő szállítása. Van azonban a Duna-Tisza közi homokvidéknek egy ma már szinte teljesen elfeledett geológiai képződménye, a sziki vagy réti mészkő. Ez a kő tartósságban nem vetekedhet ugyan a hegyvidéki kőzetekkel, de helybeli bányászata, s így olcsósága miatt a két víz közének mégis nagy területén használták építőanyagként. A földrajztudomány művelői jól ismerik ezt a képződményt. Leírták, hogy a Duna-Tisza közének korábban vízállásos helyein alakult ki, bizonyos éghajlati, talajtani és növénytani adottságok mellett.

1 Néhányszor a népi építészet kutatója is érdekes adatokat talál az ilyen tanulmányokban, mikor megemlítik a réti mészkő felhasználási módjait. Az egyik írás szerint az Új kecske közelében levő Kővágólaposban a lakosság fejtette a mészkövet s ebből építette házai alapját. De ebből építették az ókécskei templomot, s hasonlóképpen a Móricgáton fejtett kőből az ottani kápolnát.

2 E réti mészkőnek a népi építészetben való szerepére a néprajzi irodalomban először TÁLASI István hívta fel a figyelmet 1946-ban, az Alföld néprajzi kutatására készített programtervezetében: ,, . . . itt említjük meg a tavi mészkő fejtését, mely napjainkban sem szünetelő népi foglalkozás, és a laposok kitermelt köveiből ma éppúgy raknak falat, mint a XVIII. században még emeletes házakat és templomokat is a Kiskunságban . . ."

3 Tudásunk erről az építési anyagról sajnos az elmúlt, közel negyven esztendő alatt sem gyarapodott jelentősebb mértékben. A néprajzkutatás mindössze néhány adatot szolgáltatott. Ezekből megtudjuk, hogy Kisteleken az 1910-es években sokan alapozták tanyájukat réti mészkővel/

1 s Sándorfalván is használták a terméskövet ilyen célra.

0 A réti mészkőnek a szegedi népnyelvben változatos a terminológiája: darázskű, pecsmeg, cupák, mocsárkü, varangykü, terméskü alakok ismertek. A kitermelt követ a mészégetésben, házépítésben használ1 MIHÁLIT2 L-M. FARAGÓ M. 1946. 271-384. Ebben a további földrajzi irodalom. 2 SMAROGLAY F. 1939. 33. 3 TÁLASI I. 1946. 16. 4 JUHÁSZ A. 1976. 3 5 3-3 545 JUHÁSZ A. 1978. 308.