Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Barabás Jenő: A változatok vizsgálatának jelentősége a néprajzban
FARAGÓ József dolgozatában kidolgozottak. A néprajz nyilván a tradicionális, tehát primitív kommunikáció körülményei között kiformálódott kultúra elemeire tekint, a műveltség egyéb ágazatainak „génjeit" más tudományágak a maguk sajátos módján tartják nyilván. Túl azon, hogy a változatok az emberi kultúra termékei is, de ezeknek a magyarság körében ismert példáinak összesége képezi nemzeti kultúránk egy részét, s nem kis mértékben adja meg a karakterét. Szerves elemei tehát annak a kulturális örökségnek, amit elődeink ránk hagytak, függetlenül attól, hogy élünk-e vele vagy sem. Egy jelentős részük minden bizonnyal csak a múlt emléke marad, funkciótlan már, de akkor is része egy összképnek, amely történeti tudatunkat formálja. Minél nagyobb számban ismertek a változatok, annál elevenebb, részletgazdagabb, így igazabb és meggyőzőbb lesz a kép, amit elődeink múltjáról, életéről magunk elé állíthatunk, ápolva azokat a gyökereket, amelyekből jelenünk is táplálkozik. Éppen a tradicionális kultúra öröksége az, ami legjobban elősegíti a nemzeti kultúra harmonizálását a szocialista kultúrával, amire már eddig is sok jó példát láthatunk, s ezek számának növekedése a kulturális variációk bővülő ismeretével csak gyarapodhat. A változat fogalma a néprajzi szakirodalomban tisztázottnak tekinthető, de FARAGÓ József idézett dolgozata arról győzött meg, hogy értelmezése nem kellően árnyalt még. Azt bizonyítja a tanulmány, hogy a fogalom értelmezésében sokan a formai kritériumnak - anélkül, hogy ennek fontosságát kétségbe vonnánk - túlzott, sőt néha kizárólagos jelentőséget tulajdonítottak, s mellőzték a jelenségek további alapjellemvonásait, azaz a szociális, funkcionális meghatározókat, a lokális és időbeli eltéréseket. 9 Pedig számos kutatónak a munkássága igazolja a többi kritérium fontosságát. Közülük most csak CSILLÉRY Klárának az ácsolt ládával, vagy a bölcsővel kapcsolatos kutatásaira utalunk, amelyekből kitűnik, hogy a formai jegyeken túl mennyire érdemes a további kritériumokat is figyelembe venni. 10 Ennek megfelelően változatnak tekintjük azt a jelenséget is, amely formailag azonos ugyan a már ismertnél, de más helyről, más társadalmi rétegnél, vagy eltérő időben és funkcióban bukkan fel. A néprajzi szakirodalomban a változat kifejezés értelmezése ettől leginkább eltér, jóval szűkebb jelentésű. Ennek részben tudománytörténeti, részben gyakorlati oka van. Előbbi magyarázata abban rejlik, hogy századunk első évtizedeiben több tudományágban is a morfológia szemlélet virágzott még, s a néprajzban Fr. GRAEBNER nyomán a formatan elvi megalapozást is nyert, s termékenyen hozzájárult a kutatás előbbreviteléhez. 11 Kétségtelen, hogy a formai jegyek az összehasonlító vizsgálatban igen szolid és megbízható alapot képeznek, de modern kutatás nem elégedhet meg csupán a formai kritérium figyelembevételével. Mégis, a mai vizsgálatokban is találkozunk - különösen a népköltészetben, kisebb mértékben más témakörökben - ahol kizárólag, vagy legalább döntően a formai jegyek képezik az összehasonlítás alapját. Ennek azonban már gyakolati oka van, a kutatónak néha csak ezek állnak a rendelkezésére, tehát kénytelen ezekre támaszkodni, pl. csak meseszövegek, dalszövegek, és semmi a funkciójukról, korukról, talán még a lelőhelyükről sem. Ezzel elérkeztünk a változatok vizsgálatának egy másik indokához. A régebben gyűjtött anyag igen jelentős része csak korlátozottan felel meg a mai kutatás támasz9 Vö. részletesebben BARABÁS Jenő: Kartográfiai módszer a néprajzban. Bp. (1963) 133-135. 10 KIRÁLYNÉ CSILLÉRY Klára: Az ácsolt láda. Magyar Tudományos Akadémiai TársadalmiTörténeti Tudományok Osztályának Közleményei I. (1951) 231-284. K. CSILLÉRY Klára: A magyar bölcső eredeti formája. NÉ XLVIII. (1966) 5-4711 MÜHLMANN, Wilhelm: Methodik der Völkerkunde. Stuttgart 1938. 191. J 2