Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Lukács László: Tűzhelyek a mezőföldi házban
mellett van 35 cm széles padkája. 1925-ben épült téglából. Füstnyílása a hátsókonyha nyitott kéményébe vezet. Ugyanitt Szűcs József Tanácsköztársaság u. 1. sz. alatti házának hátsó szobájában levő kályha magassága 140 cm, alapterülete 96X107 cm (10. kép). Az 1920-as években épült téglából. Padkája egyáltalán nincsen. Építését megelőzően ugyanitt vályogból épült kályha állt. Ezeket a szobai kályhákat alakjuk alapján BARABÁS Jenő és GILYÉN Nándor által javasolt szakkifejezéssel nyeregkemencének nevezhetjük. A mezőföldi népnyelvben inkább kályhának, mint kemencének nevezik. Néhol annyira elterjedt a kályha elnevezés, hogy még a konyhai kenyérsütő kemencét is kályhaként emlegetik. (Igar, Kisláng.) Nyugat-Mezőföld falvaiban (Enying, Balatonbozsok, Lajoskomárom, Mezőkomárom, Dég, Mezőszilas, Igar, Kisláng) dorikályha, dorekályha, dorkókályha, vagy dort, dore, dorkó elnevezést használják. Funkcióját tekintve ez a tüzelőberendezés átmenet a konyhai kemence és a nyugat-dunántúli szobai cserépkályha között. Elsősorban a szoba fűtésére használták, legfeljebb télen sütöttek benne kenyeret, kalácsot, rétest, pogácsát, libát. Kenyérsütéskor - mivel fala vékonyabb volt - valamivel több tüzelőanyag kellett hozzá, mint a konyhai kemencében való sütéshez, s csupán 4 kenyér és egy kis cipó fért bele. A szobai nyeregkemencének a Mezőföldön már legtöbbször nincs padkája, legfeljebb az alapját jelző 5-10 cm széles szegélye (13-14. kép). A kályha (nyeregkemence) és a szoba sarka közötti padkás rész, a kuckó ma már szintén egészen keskeny (30-50 cm) (12. kép). Az emlékanyagban igen gyéren tűnik fel a vesszővázas, agyagból készült, kívülbelül betapasztott szobai kemencék emléke. Cecén és Sárkeresztesen századunkban még volt ilyen kemence. A cecei példányt a tollfosztót követő mulatság alkalmával az egyik mulatozó férfi lökte le, törte össze. PESOVÁR Ferenc Kislángról említ fából és napraforgószárból készült vagy bodzafából és szőlővenyigéből font vázú, majd kívül-belül sárral betapasztott dorkókályhákat. m Orgonavesszőből font és kívül-belül agyaggal tapasztott szobai kemencékre a Váli-völgyben Kajászón is emlékeznek. Terepmunkám során Soponyán és Mezőszilason találtam a szobai nyeregkemence helyén még álló cserépkályhát. Soponyán 1975 őszéig Magyaródi Istvánné Petőfi u. 83. sz. házának hátsó szobájában egy zöldmázas cserépkályha állt. (A kályha ma a székesfehérvári István király Múzeum néprajzi gyűjteményében van. Ltsz.: 75.13.1-75.13.98.) A kívülfűtős szemeskályha a szoba sarkában 60 cm magas és 90X98 cm alapterületű, vályogból készült, tapasztott és sárgára meszelt alapzaton állt. A homorú kályhaszemeket valószínűleg a csákvári kályhásmesterek készítették. A ház lakóinak visszaemlékezése szerint a szemeskályha legkésőbb a múlt század közepén épült. Üszegszárral (kukoricaszárral), kukoricáésutával, szalmával tüzeltek benne. Utoljára 1905-ben rakta át egy helybeli kőműves, azóta csak a belsejét tapasztották. Nem volt szabad nagyon elsározni a szemeket, mert akkor nem melegített. A belső tapasztassál együtt falvastagsága 13 cm volt. Elsősorban fűtésre használták, esetleg alkalmilag vasháromlábra helyezett tepsiben krumplit, kukoricaprószát (kukoricalepény) sütöttek benne. A soponyaival azonos formájú szemeskályhát közölt VAJKAI Aurél a közeli Balatonfőkajárról. 31 Mezőszilason Varga Erzsébet Petőfi u. 6. sz. házának első szobájában egy kívülfűtős, sárgamázas cserépkályha áll, amely a simontornyai kályhagyárban készült. A ház konyhája még ma is nyitott kéményes, a szoba egyik gerendájába vésve ANNO 1824 felirat ol30 PESOVÁR Ferenc 1964. 120. 31 VAJKAI Aurél 1940. 315. 53. ábra.
