Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Lukács László: Tűzhelyek a mezőföldi házban

8. kép. A jobboldali padkára épített takaréktűzhely, Igar, Szabadság u. 34. agyagvályogból, kályh avályogboX épültek.

28 Ezt a Sárvíz mellett a cigányok vetették agyagból. (A falazóvályogot agyagos földből is készíthették.) A kályhát - ellentétben a konyhai kemencével - ebből a vékonyabb vályogból falazták, azért hogy a hőt gyorsabban leadja a szobába. PESOVÁR Ferenc írja, hogy Kislángon a vályogot élére állítva falazták fel, boltozták be a kályhát, belül 2 cm, kívül 1 cm vastagságú polyvás agyaggal tapasztották be.

29 Kalózon a felfalazott és beboltozott kályhára szétvágott, régi zsákokat borítottak, betapasztották. Erre azért volt szükség, hogy a kályha a hőtől ne repedezzen meg. A zsákanyag a kályhát összefogta, így nagyobb repedések, nyílások nem keletkeztek rajta. Századunkban a téglából épített kályhákra tapasztás, vakolás előtt - ugyanilyen céllal - dróthálót húztak, rászegelték, vagy a tégla fugáiba szegeket vertek és azokra drótból hálót fontak. Sárbogárdon Tállai Gyuláné Petőfi u. 21. sz. házának hátsó szobájában álló kályha magassága 148 cm, alapterülete IIÓXM

2 CM (ç- kép). Csupán a szoba fala 28 JUHÁSZ Antal 1971. 454. munkájában olvashatjuk, hogy Tápén vályogból is építettek szobai kemencét, de erre a célra a házépítésre vetett vályogot kisebbre darabolták. 29 PESOVÁR Ferenc 1964. 120.