Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Lukács László: Tűzhelyek a mezőföldi házban

kúra képezték ki a kemence felső részét. Padkája ritkán volt, legfeljebb elől egy igen keskeny, amelyre a kenyér bevetésekor a sütőlapátot támasztották. A kemence tetején kerek vagy négyszög alakú füstnyílás van, amelyből a nyitott kéménybe távozik a füst. Száját belül az agyagból, kívül a pléhből készült tévővel zárták el. Adatközlőim hangsúlyozták, hogy: „A bádogtévő az már csak a szemnek volt. Az agyagtévő nem engedte ki a meleget a kemencéből." (Sárbogárd) A konyhai kemence elsősorban nyáron kenyérsütésre szolgált. Olyan kukoricaszárral tüzeltek benne, amiről a szarvasmarha már lerágta a levelet (üzékszár). Ebből 2-3 kéve elég volt a kenyérsütéshez. Körülbelül egy órán át folyamatosan fűtöttek. Mindig csak a kemence egyik oldalán tüzeltek, ekkor melegedett be a forró levegőtől a kemence másik oldala."

0 A pernye, a parázs alatt nehezebben melegedett fel a kemence feneke. Ezt a váltogatást kb. nyolcszor megcsinálták a két oldal között a fűtés során. A konyhai kemencében 4-6 kenyér fért el. Emlegetik, hogy egy kis cipót tepsibe téve a kemence szájába állított vasháromlábon sütöttek meg. A kemencéhez tartozó eszközök: szénvonyó, piszkafa, pemet, sütőlapát. A fa nyélre deszkából készült szénvonóval a pernyét húzták félre, a kukoricalevélből készült, bevizezett pemettel a kenyerek bevetése előtt a kemence alját seperték föl. Igaron az utóbbi célra ko4. kép. Kiskemencc és katlan a konyhában. Füle, Széchenyi u. 107. 26 VÉGH József 1940. 426.: ,,A kemencének mindig az a része füllik, ahol nincsen parázs." (Kiskunhalas)