Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Lukács László: Tűzhelyek a mezőföldi házban

LUKÁCS LÁSZLÓ TŰZHELYEK A MEZŐFÖLDI HÁZBAN DANKÓ Imre sokoldalú, számtalan témát érintő munkássága során több alkalommal foglalkozott a népi építkezés különböző kérdéseivel.

1 Kandidátusi értekezésében hangsúlyozta: „ ... az úgynevezett ,magyar ház' is elemeiben sokrétű, különböző korú, de ugyanakkor eltérő háztípusaiban is megegyező vonásokat találunk."

2 DANKÓ Imre megállapításához kapcsolódva tanulmányomban a dunántúli Mezőföld lakóházainak tüzelőberendezéseit mutatom be. Bevezetésként röviden jellemzem a terület népi építkezését, majd a tüzelőrendszer leírása után azt vizsgálom, hogy a tűzhelyek alapján a mezőföldi lakóház hogyan illeszthető be népi építkezésünk rendszerébe. A Mezőföld népi építkezésének általános jellemzése A Mezőföld területére az alföldi jellegű sárépítkezés jellemző.

3 Földből három faltípust készítettek a falusi sárfalrakók, falvezetők. A rakott sárfal készítésekor a megáztatott agyagos földre szalmatöreket szórtak, lovakkal tipratták meg, majd ebből az anyagból három alkalommal rakták fel vasvellával a 60-80 cm vastag falakat. A tömésfal készítésekor a nedves földet deszkák közé döngölték, kötőanyagként szalmát, nádat használtak. A vályogot a falvak mellett található vályogvető gödrökből kitermelt agyagos földből vetették. Vályogból főként a sárvagy tömésfalú házak oromfalai, esetleg válaszfalai épültek. Területünkön a 19-20. században már nemcsak Székesfehérvárnak és a nagy uradalmaknak (pl. Nádasdladányban, Zámolyon), hanem egyes községeknek is volt téglaégető je. Községi tulajdonban levő téglakemence működéséről Lajoskomáromból, Mezőkomáromból és Szabadhidvégről tudok. Ozorán a Sió partján található agyagból a gazdák maguk is égettek téglát/' Elsősorban a nyitott kémények, a kemencék és kályhák, valamint a tornácoszlopok építéséhez használtak téglát. A ma is álló mezőföldi lakóházak tetőszerkezete egyszerű tető, a tető formája szinte mindig nyeregtető. A gerendákba csapolt szarufapárokat felül a kakasülő rögzíti. Ma már igen ritkán találunk ágasos tetőszerkezetű épületet. GYÖRFFY István Válról, KOGUTOWITZ Károly Soponyáröl még hosszúágasos változatát mutatja be, s a székesfehérvári István király Múzeum archív felvételei között is találunk 1 DANKÓ Imre 1964. 58-94, 1965. 113-124, 1968. 367-421, 1970. 255-326, 1971. 321-327, 1973. 189-211, 1973. 261-277. 2 DANKÓ Imre 1977. 240. 3 A Mezőföld népi építkezéséről a következő munkák tájékoztatnak: PESOVÁR Ferenc 1964. 114122; KÜCSÁN József 1979. 307-333; DEMETER Zsófia-LUKÁCS László 1980. 27-33. 4 KÜCSÁN József 1979. 309.