Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)

Barabás Jenő: A változatok vizsgálatának jelentősége a néprajzban

A látszólagos ellenpéldák nem téveszthetnek meg bennünket. Pl. egy szinkrón leírás egy átfogóbb szemléletben igenis része a változásvizsgálatnak, ha szerzője közvetlen feladatként nem is vállalkozott egy folyamat megrajzolására, meghagyva ezt a feladatot másoknak, akik adatait majd beillesztik a megfelelő láncolatba. Egyegy közlemény értékét ritkán határozhatjuk meg önmagában, hanem csak a kutatás egészének szerves összefüggésében. Arról nem is beszélünk, hogy egy néprajzi leírás, azaz egy kulturális állapot rögzítése genetikai tekintetben eleve nem „szinkrón", hisz a mesterségesen rögzített pillanatképben a legkülönbözőbb történeti rétegek ötvöződtek össze, amelyeket hovatovább valamennyire már szét is tudunk válogatni. A változás vizsgálat fogalma tehát kiszélesíthető annyira, hogy abba az egész kultúravizsgálat belefér, s így el is veszti az értelmét. A kívánatos szűkítésnek vannak azonban nehézségei, amelyek oda vezettek, hogy a fogalom nem vált népszerűvé, közhasználatúvá. Ahogy céljában nem tudott elkülönülni a néprajz egészének feladatától, úgy módszerben sem hozott olyan speciális eljárást, amely karakterét megszabta volna. Mégis úgy látszik, hogy a kulturális változások felderítésének igénye kitermelt egy olyan eljárást, vagy súlypontozást, amely megfoghatóbb, konkrétebb a túl általánosnak tűnő változásvizsgálat terminusnál. Ez pedig a változatok vizsgálatának feladatköre. Amikor Nils-Arvid BRINGÉUS nemrégiben vizsgálat alá vette a jelenlegi svéd néprajzi kutatásokat, akkor az alkalmazott etnológiát nem számítva négy irányzatot észlelt: a kulturális variációk, magatartások, folyamatok és szisztémák megismerésére irányuló törekvéseket különítette el egymástól az ottani munkálatokban.

4 Bizonyára feltűnik, hogy ő elválasztotta a kulturális változatok vizsgálatát a folyamat vizsgálatától, ami talán azzal magyarázható, hogy a négy közül első helyre az előbbit tette, azt kívánván jelezni, hogy különálló szempontjai ellenére a további három törekvés alapvetően a variációk vizsgálatára épít. A variációk vizsgálata a néprajzban ugyanúgy nem új, mint a változásvizsgálat. Különösen kidolgozott elvben és gyakorlatban egyaránt a népköltészeti tanulmányokban.

0 A néprajz egyéb területein is jól nyomon kísérhetjük számos szerzőnél (GUNDA, BALASSA, TAKÁCS, DÖMÖTÖR T., SZOLNOKY, VINCZE, DIÓSZEGI, CSILLÉRY, KRESZ, UJVÁRY, KISBÁN, PALÁDI-KOVÁCS stb.) a variációk gondos számbavételére építő elemzést, de talán BRINGÉUS jelzésében némileg másról, többről is szó van. A változatok vizsgálatának különálló kutatási iránnyá emelését az új vizsgálati eljárások, pl. a matematikai, statisztikai módszereknek a társadalmi-történeti tudományok területére való benyomulása adhatja a legfontosabb okát. Míg korábban a változatok tanulmányozása csak egy-egy kisebb témakörben volt szokásos, BRINGÉUS hangsúlyozásában most átfogóbb értelmet nyert. A tradicionális kultúra elemeinek minél nagyobb számú megismerése a változatoknak teljességet megközelítő feltárása valóban olyan mennyiségileg is értékelhető adathalmazt jelent, amilyennel ma még jóformán csak néhány részterületen rendelkezik a néprajzi kutatás - ha egyáltalán tényleg van ilyen, mert ez csak feltételezés. Igaz, hogy nemrégiben Bjarne STOKLUND már aggodalmát fejezte ki egyrészt a néprajzban újabban eluralkodó, túlságosan elvont, spekulatív „elméletieskedés", másrészt a roppant mértékű adathalmazban egyre nehezebb eligazodás 4 BRINGÉUS, Nils-Arvid: Swedish Ethnology Today. Ethnologia Europaea VT/2. (1972) 203-206. 5 Pl. ORTUTAY Gyula: Variáns, invariáns, affinitás. (A száj hagyományozó műveltség törvényszerűségei.) A magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának Közleményei IX. (1959) 195-238. VARGYAS Lajos: A magyar népballada és Európa. I—II. Bp. 1976. Figyelmet érdemel STROBACH, Hermann: Variabilität. Jahrbuch für Volksliedforschung. XL (1966) 1-9. IO