Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Erdész Sándor: A nyíri Mezőség népi építészete
Nem kívánunk a falu - építkezésében is megmutatkozó - modernizálódásával foglalkozni, azonban úgy véljük, hogy a falu mai változásának, átalakulásának nyomon követése fontos lehet a néprajz számára is. Gazdasági épületek 1. Istálló. Az istállók elhelyezése egy községen belül is változatos képet mutat. Nagyfaluban és Eszláron az istálló többnyire a lakóházzal egy fedél alatt, Tiszadobon a ház mögött, másutt a házzal szemközt található. Korábban a kétbeltelkes községekben az istállók az ólas kertekben voltak. A falazata fecskerakásos sár, patics, vagy döngölt föld volt. Az ólas kertekben az istálló a szekérszínnel került egy fedél alá. A kertbéli tüzelős ólak életével GOMBÁS András részletesen foglalkozott. 2 ' 1 A századforduló óta épült istállók általában vert falúak (Tiszadadán váIyogfalúak), nyeregtetővel, cserépfedéllel, deszkázott oromfallal. Az istállók általában kétosztatúak; a nagyobbik az ól, a kisebbik pedig kamra, esetleg szín (13. kép). 2. Takar many os szín. Jellegzetes mezőségi építmény, mely széna tárolására szolgál. Nagyfaluban és Eszláron előfordul, hogy a lakóházzal van egy fedél alatt, illetve a lakóház végéhez ragasztják; ilyenkor a kamra funkcióját is ellátja. Többnyire azonban önálló építmény. Több típusa is van. Legegyszerűbbek és legősibbek a 10-15 m 2 alapterületű, vesszőfonatos falazatú színek (14. kép), nád- vagy szalmatetővel. Sokhelyütt a falazat góréból (napraforgószárból) készült. Az utóbbi évtizedekben már épültek jóval nagyobb, 10X6 m-es alapterületű léc- vagy deszkafalas takarmányos színek is, cseréptetővel, kétszárnyú kapukkal. Ezeket az építményeket már csűrnek is nevezik. 3. Tengerigóré. Szinte minden portán megtalálhatók. Általában falábakon álló gerendavázas építmények, fenyőléc-falazattal, nyeregtetővel. Itt is gyakori, akárcsak a Hajdúságban és a nyíregyházi bokortanyákon, hogy a tengerigóré alatti teret disznóólként hasznosítják. Kizárólag Szentmihályon, ott is ritkán építettek kővázas górékat is, melynek a hátsó hosszú falazata az utca vonalában épült (15. kép). DANKÓ Imre munkáiból tudjuk, hogy ez a tengerigóré típus a Hajdúságban általánosan ismert. 20 4. Egyéb gazdasági épületek sorában elsőül a disznóólakat kell megemlítenünk. A disznóól lehet különálló építmény is. Jellemző, hogy ennek építésére, akárcsak a Nyírségben, nem fordítanak nagy gondot és sok időt, ezért is jellegtelen. Szintén jellegtelen, ugyanakkor eléggé ritka a fészer is, góré- vagy csutkafalazattal, félereszes szalma- vagy csutkafedéllel. Hasonlóképpen a tyúkól is hevenyészett építmény. Ahol nem épül tyúkól, ott a baromfi a takarmányos színbe vagy a fészerbe szorul. Meg kell még jegyeznünk, hogy a nyíri Mezőség parasztportáira - egy-két kivételtől eltekintve - magtárakat nem építettek. A gabonát általában a kamrában tárolták. A kerítések eléggé változatosak. Korábban az utcai kerítéseket is fűzfavesszőből fonták. A díszesebbeket vesszőfonatos kerítésnek nevezték (16. kép). Az udvart lészakerítéssei választották el a kerttől (íj. kép). A porták közé deákkerítés (földbe állított vesszőnyalábok, felül összefogva), vagy (földbe állított, felül összefogott) górékerítés került. A kert végét élő sövénnyel, főleg galagonya- és kökénybokrokkal zárták le. Deszkakerítést csak az utcai frontra készítettek, fedél nélküli kiska25 GOMBÁS A., 1965. 26 DANKÓ I., 1973.; DANKÓ I., 1977.
