Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Erdész Sándor: A nyíri Mezőség népi építészete
ban levő búboskemencét. A kisházban inkább rakott spór vagy csikósspór kapott helyet. A háromosztatú házaknál általában már megjelenik a tornác is. A nyíri Mezőségben azonban a tornác csak tört tornác, mivel a hátsó szoba (vagy gazdasági helyiség) udvari hosszú falazata a tornácsíkra kerül. Hadd mutassunk be két lakóházat ezek közül : Tiszadob, Bocskai u. ig. Tul.: Bárány János. Nagyház-|-konyha-|-kisház alaprajzú, vert falú, deszkaoromfalas (vízvezető deszkával), felső csonkakontyos, nádtetős ház. Épült 1890 körül. A konyha kb. 1940-ig szabadkéményes volt, a tető fölött deszkakéménnyel; a konyhából fűtötték a kisház búboskemencéjét (j. kép). Tiszavasvári, Kinizsi u. 10. Tul.: Gáli Sándor. Első ház-j-konyha-f-hátsó ház alaprajzú, vert falú, tört oldaltornácos, mindkét végén csonkakontyos és deszkaoromfalas, nádtetős ház. Építési idejét (1821) a mestergerendán jelezték. 1940 körül a szabadkéményt lepadlásolták és mindkét szoba búboskemencéjét eltávolították. Ez a lakóház is az utcával párhuzamosan helyezkedik el, ez az elhelyezés a kertes településeken eléggé gyakori (8. kép). A századforduló óta terjedtek el a négyosztatú lakóházak, amikor a házak, végébe már kamrát is építettek. A kamra ajtaja mindig az udvar felé nyílik („égrenyíló"). A négyosztatú házak már többnyire cserép-, illetve palafedésűek. Egyet bemutatunk közülük: Tiszadada, Lenin tér 16. Tul.: Pánczél Dénes. Szoba-)-konyha-(-szoba-j-kamra alaprajzú, vert falú, tört oldaltornácos, eresztett végű, cserépfedeles ház. Épült 1910 körül. A ház szabadkéményes, melyet 1940 körül lepadlásolták. A hátsó szobában levő búboskemencét 1976-ban távolították el (g. és 10. kép). A XX. század elejétől kezdve a falusi építkezés egyre gyorsabb ütemű változáson megy át. Változik az építőanyag, de változik a ház formája is. A nyíri Mezőségben a múlt század végéig paticsfalú vagy vert falú házakat építettek. A századforduló óta azonban a vályogfalazat általánossá vált. Az 1960-as évektől kezdve a vályogot fokozatosan a tégla szorította ki. A polgári házakat már a múlt század végén is vályogból építették. A parasztházakat kizárólag náddal fedték. A gyakori tűzvészek miatt, az 1880-as évektől kezdve, a hatóságok egyre határozottabban tiltották a nádfedést. Az I. világháború után épült házakat már mindenütt cseréppel fedték. Megjegyezzük, hogy a Mezőségben nem terjedt el a bádogfedés. A cserép mellett, különösen az 1920-as években, a fedésre betonpalát is használtak, de csak Büdszentmihályon (11. kép). A felszabadulás után, a cserép mellett a pala jött divatba, elsősorban könnyű súlya miatt. A nyíri Mezőség népi építkezésében a századforduló óta a polgáriasodás hatása egyre erőteljesebben mutatkozik meg. Városi hatás már az egyszerű lakóházaknál is jelentkezhet; ilyen pl. a magosított tornácvég (12. kép). A falusi polgárházak azonban már teljesen szakítanak a hagyományos népi építészettel. Jellemző rájuk, hogy: a járda vonalában, az úttal párhuzamosan épülnek; az utcai hosszú homlokzat padlásterét a falazattal magosítják; a szobák az utcára néznek; az udvar felé a tornác, konyha, spájz, mosókonyha, kamra, fürdőszoba, cselédszoba kaphat helyet; az épületet (az utcai hosszú homlokzaton) szecessziós gipsz- és vakolatmintákkal díszítik. A polgárházakat előbb a falusi elöljáróság tagjai építették, a szomszédos hajdúvárosokban látott épületek mintájára; példájukat a vagyonosabb gazdák és iparosok követték. A felszabadulás után már sem hagyományos formájú, sem városias magánházak nem épültek, helyettük - az egész országban megtalálható jellegtelen sátortetős házak szaporodtak el. Az 1970-es évektől kezdve új hullám mutatkozik: modern és ízléses, esetleg többszintes magánházak nőnek ki a földből - a nyíri Mezőség községeiben is.