Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Dám László: Az alföldi lakóház történeti fejlődésének vázlata
menceváz építése tehát olyan formát igényel, amely eleget tud tenni ennek a nagy igénybevételnek. Erre pedig statikai adottságainál fogva a boglyaformájú kemenceváz a legalkalmasabb, amely a reá nehezedő súlyt a kör alap középpontjába összpontosítja és így az egyenletesen eloszlik az oldalfalakon. 11 ' Végül ez a forma nem lehetett ismeretlen korábban sem, hiszen hasonló felépítést mutattak a szabadban álló vagy a konyhából fűtött és a ház falán túlnyúló kemencék is. Ezek természetesen a boglyaformájú kemence általánossá válásával egyre inkább háttérbe szorultak, mert a sütés-főzés funkcióját most már a szobai kemence is tökéletesen ellátta. A háztípus történeti fejlődését vizsgálva feltűnő, hogy annak üteme a mezővárosokban, a különböző kiváltságokkal rendelkező területeken (Hajdúság, Nagy- és Kiskunság, Jászság), valamint a jobbágyfalvakban csaknem azonos volt, s hogy a hagyományos térbeosztás és tüzelőberendezés - más magyar háztípusokhoz viszonyítva - az Alföldön bomlott fel legkésőbb. A négy- vagy ennél többosztatú lakóházak megjelenése elsősorban funkcionális fejlődés eredménye, a háztípus legjellemzőbb vonásait nem érintik. Ebben kétségkívül közrejátszott az is, hogy a szabadkéményt felváltó zárt kémények hatóságilag is szorgalmazott alkalmazása nem jelentett különösebb nehézséget, és nem vonta szükségszerűen magával a tüzelőszisztéma teljes átalakulását. Ennek köszönhető pl. hogy a boglyaformájú kemence egészen az 19 50-es évek végéig - amíg a hagyományos tüzelőanyagok még könynyen elérhetők voltak, s általában szükséglet volt a kenyérsütés is - tökéletesen ellátta a ház fűtését és a háztartás egyéb igényeit. A nyílt tűzhelyek ugyanakkor könnyen helyettesíthetők voltak a többnyire házilag előállított takaréktűzhelyekkcl vagy az ipar által gyártott sparheltekkel. Az alföldi háztípus történeti fejlődésének tanulságait az alábbiakban foglalhatjuk össze: A lakóház tüzelőberendezését, a füsttelenítés módját figyelembe véve a Kárpát-medence háztípusai közül a legfejlettebb forma az Alföldön alakult ki. Ez a fejlődés már viszonylag korán, a 14. század végén megindult. A külső fűtésű cserépkályha, illetve agyagkemence alkalmazásával a Kárpát-medencében először itt jött létre a tökéletesen füsttelenített lakószoba, majd itt alakult ki a hagyományos füstelvezető szerkezetek legfejlettebb formája, a szabadkémény. E fejlődés következtében igen hamar megindult a lakóház egyes helyiségeinek funkcionális differenciálódása is. Míg más magyar háztípusok esetében a lakóház csaknem minden funkciója tulajdonképpen a szobára koncentrálódik, addig az Alföldön a szoba elsősorban lakásul szolgál, s a háztartással kapcsolatos munkák nagy része az önálló tüzelőberendezéssel rendelkező konyhára tevődik át. Ezt a funkcionális elkülönülést jól érzékelteti a szobai bögreszemes kemence és a konyhához kapcsolódó sütőkemence egyidejű alkalmazása. Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy a 19. század folyamán az alföldi lakóház expanziója olyan nagy hatást gyakorolt a Kárpátmedence népi építészetére. 1 ' Ennek során a keleti, északi és nyugati magyar háztípus rovására egyaránt jelentősen kiszélesedik az alföldi lakóház elterjedési területe. Az itt felmerülő kérdések tisztázása azonban további kutatásokat igényel. 16 Vö. DÁM László 1975. 122-123. 17 Lásd részletesen: BARABÁS Jenő 1974. 97-100.
