Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Dám László: Az alföldi lakóház történeti fejlődésének vázlata
DÁM LÁSZLÓ AZ ALFÖLDI LAKÓHÁZ TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSÉNEK VÁZLATA A magyar háztípusok közül földrajzi elterjedését és más magyar házvidékekre gyakorolt hatását tekintve is legjelentősebb az ún. „alföldi vagy középmagyar" házforma, amely nemcsak az Alföldre jellemző, hanem általánosan elterjedt a Dunántúl nyugati és északi területein, valamint Szlovákia délnyugati részén, azaz az egész Kis-Alföldön. A fenti területeken alkalmazása ugyanakkor nemcsak a magyarságra jellemző, hanem általános az itt élő szlovákok, románok, szerbek, horvátok és németek körében is. 1 A háztípus történeti fejlődésének menete korántsem tisztázott kérdése a magyar népi építészet kutatásának. Mindezt jól érzékeltetik a probléma körül már a századfordulótól kezdve időről időre megújuló tudományos viták is, melyek közül elsősorban BÁTKY Zsigmond és CS. SEBESTYÉN Károly munkásságát kell kiemelnünk. Bár a két kutató véleménye közismerten több ponton is eltér egymástól, közös vonásuk mégis az, hogy - a megfelelően interpretálható történeti és régészeti anyag hiányában - kizárólag az akkor még meglehetősen hiányos néprajzi és nyelvtörténeti anyagra támaszkodva vonták le következtetéseiket. Ennek következtében véleményük mechanikus vonásokat hordoz, igen sok bennük a hipotetikus elem, s nem nyújthattak hiteles és konkrét kronológiát sem. 2 Az elmúlt évtizedek igen jelentős mennyiségű néprajzi, történeti és régészeti adattal gyarapították a háztípushoz fűződő ismereteinket. Témánk szempontjából igen szerencsés, hogy más magyar háztípusokhoz viszonyítva, az eddig feltárt legteljesebb régészeti és történeti anyaggal éppen az alföidi háztípus vonatkozásában rendelkezünk. A történeti múlt tisztázása azonban ma sem egyszerű, mert sok kérdésben még mindig nincs megfelelő mennyiségű bizonyító adat, s ezért a kutatás több vonatkozásban mind a mai napig feltételezésekre van utalva. Magyarország 10-13. századi falvait általában teljesen vagy részben földbe mélyített, kisméretű lakóházak jellemezték, melyeket kemencével, ritkábban nyílt tűzhellyel fűtöttek. 3 Ezek a veremházak nem sok lehetőséget nyújtottak az alaprajzi tagolódás fejlődéséhez, bár ennek csírái már itt is megfigyelhetők. A Kardoskútról MÉRI István által feltárt 12. századi veremházban pl. a kemencét és környezetét 1 A háztípusra vonatkozó gazdag szakirodalomból jelen tanulmányban csak a legfontosabb összefoglaló jellegű munkákra van módunk utalni: GYÖRFFY István 1908/1909; BÁTKY Zsigmond 1941. 177-189; BARABÁS Jenő 1970. 265-275; FILEP Antal 1970. 321-349; FILEP Antal 1973. 311-365; DÁM László 1975; MISKOLCZY László-VARGHA László 1943; DANKÓ Imre 1977240-325; DANKÓ Imre, 1979. 153-190; VARGA Gyula 1979. 191-234. 2 Vö. BÁTKY Zsigmond 1930. 115-116; CS. SEBESTYÉN Károly 1933. 56-59; A kérdés tudománytörténeti értékeléséhez 1.: VAJKAI Aurél 1948. 14-20; GUNDA Béla 1954. 375-408. 3 A probléma összefoglalásához l. : KOVALOVSZKY Júlia 1971. 22-30; DANKÓ Imre 1977. 240244; DÁM László 1979. 87-91; DÁM László 1981. 25-26. IOI