Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Takács Lajos: A „titkos határjelek” kérdéséhez
De ha a határba helyezett tárgy ennyire romlandó volt, és később már a határról sem „tanúskodhatott",, miért helyezték oda? Mi volt annak eredeti célja? Mert az világos, hogy végső soron a határ védelmét kellett szolgálnia, és ha valóban ezt tette, mi módon, milyen alapon? Régtől fogva ismert, hogy a határ védelmét a legkülönbözőbb népek nemcsak jól őrzött és látható határjelekkel biztosították, hanem ahhoz igénybe vették a túl-, világiak erejét is. Ezért például a határkő elhelyezése különleges szertartás és áldozat közepette történt a legtöbb népnél Európában és Európán kívül is. Legbővebb ismeretünk a rómaiak határkő-elhelyezéséről van, annak a népnek a határon végzett szertartásairól, amely nép által kialakított jogrend alapjává vált az európai jogszokásoknak, köztük a határral kapcsolatos joggyakorlatnak is. De ettől függetlenül az egyes népek hagyományaiban is szerepe lehetett az ősi vallásnak a határok biztosításában. 12 A kereszténység elterjedésével viszont e hagyományok egy része beépült a keresztény vallásba, és mint annak tartozéka kapott szerepet a határok biztosításában. A keresztény vallásnak számos jele, jelvénye fedezhető fel azóta is a határokon, így pl. a fákra vágott leggyakoribb jel: a kereszt. Sok helyen a határra corpust, képes fát állítottak, vagy kápolnát, templomot emeltek, melyek különös tiszteletét, sérthetetlenségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy némelyik menedékjoggal is rendelkezett. 13 De mindezeken túl volt olyan gyakorlat is, mely talán leginkább visszarettentette az embereket, bármilyen hitet is követtek, a határok rongálásától, megbolygatásától. S ez volt az a szokás, hogy a határra sírokat helyeztek. Mint az egyik neves jogtörténész azt még a század elején megfogalmazta, „la borne la plus sacrée est un tombeau, parce qu'une telle borne ne peut être déplacée sans violer la sépulture, ce qui est un sacrilège aux yeux de tous les peuples et de toutes les religions". 14 A síroknak a határra helyezése Európában igen korai időtől és igen széles körben ismert. Nálunk is a középkortól kezdve vannak rá adatok. S hogy e hagyomány nálunk is igen régi lehetett, az abból is gyanítható, hogy a kereszténység elterjedésével e szokás pogánynak minősült, és a határra a régi hit követői temetkeztek. Erre utal például egyes középkori határjeleknek „sepulchra paganorum", illetve „bálvány" elnevezése. Ez utóbbi mint határjel-elnevezés még a XVIII. században is feltűnt. 1 ' A kereszténység tartózkodása a határon való temetkezéstől abban is megnyilvánult, hogy oda igazhívőt sosem temettek, de annál inkább gonosz személyt, vagy olyant, aki gyilkosság által vagy véletlenül, de mindenképpen a végső szentségek nélkül halt meg. Végül is a határon való temetkezésnek - ha olykor felemás módon is - több nyoma van hazánkban. S úgy véljük, nem sokat tévedünk, ha feltételezzük, hogy az úgynevezett „titkos határjeleknek" egy része éppen a határon való hajdani temetkezés, illetve sírokon végzett szertartás emléke. Különösen gyanítható az a bor és pálinka, valamint a különféle edények esetében, melyekben ételt vagy gabonát helyezhettek el. Ahogy viszont a szokás visszaszorult és megszűnt, a hajdani cse12 WISSOWA, G., 1912, 137; WILDHABER, R., 1960, 162-166. 13 ILG, K.,1940, 87-88. 14 DE BRUYN, E., 1904, 12-13. 15 SZABÓ I., 1969, 112-114.
